A motiváció célt, a szokások pedig ehhez löketet adnak. Teljesítményünk fokozásában, az önmagunkra fordított idő jobbá tételében és a kiegyensúlyozottság megteremtésében segít, ha bizonyos tevékenységeket rendszeressé teszünk.
Szokások rabjai
A változáshoz olykor nehéz alkalmazkodni. Sőt, vannak olyanok, akik személyiségből adódóan nem tudnak váratlan helyzetekre reagálni, mondhatjuk úgy is, a “megszokás rabjai”. Ez azonban némiképp normális. Az agyunk a megszokott dolgokat kedveli, úgy van huzalozva, hogy az ismert mintákat részesítse előnyben. Bizonyos szokások kialakításával ezeket a berögződött “útvonalakat” írjuk át.
Erre akkor van szükségünk, hogyha szeretnénk egy tevékenységet elsajátítani vagy éppen egy pótcselekvésről leszokni. Továbbá nem feltétlenül kell mindössze a személyes fejlődésünkre koncentrálnunk, a szokások a csapatmunkáink során, de még vállalati környezetben is hatékonyan működhetnek. Bizonyos módszerek pedig segítenek abban, hogy a motivációs guru, a sportjátékos vagy a Góré is megtalálja azokat a megoldásokat, amikkel nemcsak önmagukat fejleszthetik, de a környezetüket is értékekkel gazdagíthatják.
Konstant állapotok
Az új szokások kialakításának alapja a változás, ami az egyik legnehezebb dolog az életünkben. Nem kis mentális kapacitást igényel felfogni, hogy egyszer minden elmúlik – jó és rossz élmények egyaránt. A környezet, az emberek is folyamatosan cserélődnek körülöttünk, ahogy mi sem ugyanolyan személyiségként keltünk fel ma, mint tegnap.
Az egyetlen konstans állapot a változás.
Ha valaki nehezen alkalmazkodott a változáshoz, az én voltam. Ragaszkodtam a szeretteimhez, a megszokott napjaimhoz, a terveimhez. Ez egyfelől jó, hiszen lojálisnak és kitartónak mondhatom magam. De a túlzott ragaszkodás bizonyos tevékenységekhez vagy személyekhez ártalmas lehet. Nem szabad túl sokáig szorítanunk a durva kötelet, mert véresre horzsoljuk magunkat. A fejlődésünkhöz, a növekedésünkhöz hozzátartozik, hogy el kell távolodnunk cselekvésektől, állapotoktól, személyektől. Ezek nem lesznek kevesebbek vagy rosszabbak, egyszerűen csak “funkciót cserélnek” az életünkben. A dohányzásból mint megnyugtató pótcselekvésből egy idő után tanulópénz lesz, a maszk nélküli környezetből fertőzésveszély, az egykori barátokból más úton járó kalandorok, akik nélkülünk tudtak igazán kiteljesedni - és fordítva. Ez az élet rendje és ennek elfogadása az első lépés ahhoz, hogy egy szokást kialakítsunk az életünkben.
A változás alapkövei
Valamiféleképp minden tevékenységünk minket szolgál, még az egészen általános, napi szokásaink is. Fejleszt vagy éppen leépít, de nincs egyetlen olyan aktivitás sem, ami nem tenne hozzánk vagy venne el tőlünk valamit. Ennek tudatában érdemes végiggondolnunk, hogy milyen tevékenységekkel színesítjük a napjainkat és azok mi célt szolgálnak az életünkben.
A motiváció és az inspiráció lételemünk, de ezek nem működnek kis lépések és szokások nélkül. Soha nem fogunk megtanulni egy új nyelven, ha nem tesszük rendszeressé a tanulást, ahogy a lakás sem lesz tiszta, ha nem ütemezünk be meghatározott időközönként egy-egy takarítást. A csapatmunka soha nem fog olajozottan működni, ha nem határozzuk meg előre, hogy ki milyen feladatokért felel és ellenőrzi azok előrehaladását rendszeresen. Soha nem lesz egy hatékony munkaidőnk felsővezetőként, ha nem szabjuk meg magunknak, mikorra érünk be legkésőbb a munkahelyünkre és mivel indítjuk a napot.
A rutinok tulajdonképpen szokások gördülékenyen zajló sorozata.
Egy előzetes ütemterve a reggelünknek vagy az esténknek főleg a személyes fejlődést segíti. De lehet menete a munkánknak és a hobbijainknak is. A sportolást csak úgy tudom biztosítani magamnak, ha előre megszabom, mikor és mit edzek. Persze ezt felülírhatja az aktuális hangulatom, de a lényeg nem az ehhez való ragaszkodás, hanem az elhatározás. A “majd teszek ez-azt, amikor időm és kedvem lesz” kijelentés nem működik. Ennek kicselezésére való a tervezés, több tevékenység egymás mellé rakosgatása és azok egymásutáni elvégzése.
Szokások köteléke
A rutin alapja pedig pont ez. Tevékenységek egymás mellé rakosgatása. Ha valamit szeretnénk elsajátítani, de mindig elfeledkezünk róla, érdemes egy már elsajátított tevékenységhez “kötni” azt. Tegyük fel, hogy mindig elfelejtjük cc-zni a főnöknek az emailt, pedig annyiszor kérte már. Ilyenkor érdemes lehet végiggondolni, hogy mik azok a lépések, amiket akár tudattalanul is megteszünk egy-egy emailírás során és azok elé vagy után tűzni az elsajátítani kívánt tevékenységet.
Ha pedig olyan szokásokkal szeretnénk megtölteni a napjainkat, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a kötelességeinkhez, inkább a kikapcsolódásunk részét képezik, ugyanúgy írjuk fel őket a to do listánkra, mint a legszigorúbb határidőre várt beadandóinkat is. Az, hogy a szemünk előtt lebeg, hogy megtervezzük, hogy közel egy fontossági szintre hozzuk őket más tevékenységeinkkel segítség lesz majd abban, hogy ezek az aktivitási formák hosszú távon is a napjaink részét képezzék.
Búcsút mondani a legnehezebb
A leszokás talán egy picit nehezebb dolog és ennek megvalósítása is attól függ, pontosan milyen tevékenységre értjük. Egy gondolati sémát, egy kártékony mindsetet egészen másképp érdemes “áthuzalozni” az agyunkban, mint mondjuk lerakni a cigit. A dolgok keretezése azonban mindkét esetben nélkülözhetetlen. Ha realizáljuk, hogy ezek a szokások nem szolgálnak minket, kártékonyak és hátráltatnak, könnyebben tudunk megválni tőlük. Sokan azért nyúlnak a cigarettához és más élvezeti szerekhez, mert “megnyugtat”, “ellazít” és “örömet okoz”, vagy esetleg mert “társasági tevékenység”. Ezeket az ideákat érdemesebb mással helyettesítenünk ahhoz, hogy az a doboz a zsebünkben maradjon.
Fontos a jutalmazás is, hogy legyen eredménye annak, ha egy-egy káros tevékenységtől elbúcsúzzunk. A tudatosítása a fejlődésnek és a személyes előrelépésnek szintén elengedhetetlen része a témának.
És hát... búcsút mondani a legnehezebb, de most megteszem. :)
Szép hétvégét,
Panni
