Szuper orvosság a fájdalmakra, lelassulós pillanat a káoszban és tökéletes rendszeresség a rendszertelenségben. Az admin napok segítenek a teendőink elvégzésében és a kiegyensúlyozottságunkhoz való visszatalálásban.
Gondolatok gondoláján
Mindenkinek van egy olyan kérdése, amit a legtöbbször tesznek fel neki és vagy a falra mászik tőle vagy a százhuszadik alkalommal sem találja a szavakat, hogy azokat mondatba rendezve valami értelmes választ kapjon. A "van-e már herceg a láthatáron" örök klasszikustól elkezdve a "na és még mindig nem jeleztek vissza arról a szuper munkahelyről?" agyrémig bármire gondolhatunk itt. Nekem ilyen a "de ez hogy fér bele az idődbe?" kérdés és általában sosem tudom, miként találjak erre segítőkész választ.
Sosem tudom, mert amikor valaki jelzi nekem, hogy egy produktív és összeszedett emebrnek lát – akár ilyen megfoghatatlan kérdéseken keresztül – mindig beugranak azok a napok, hetek, de van, hogy hónapok, amikor a fejemben kavargó gondolatok annyira kacifántosak már, hogy nem hogy összeszedett nem vagyok, de még arra is alkalmatlan, hogy ebből a belső káoszból kikerüljek valahogy. Ilyenkor az elszánt, motivált énem egy hosszan tartó ide-oda billegés után végleg a partra sodródik és ott is marad. Ilyenkor undorom az íróasztalom látványától, ilyenkor nem válaszolok üzenetekre és mondok le minden izgalmas programot, már ha az a négy falon kívül történik. Ilyenkor nem csak a laptopomat teszem magamtól távol, de önmagamat is.
És amikor az ember leül, félrerakja azt a megszokott napi ritmust, ami egyfajta biztonsági mókuskerékként pörgeti tovább a nehezebb napokon, na igen, akkor jönnek fel a sokáig eltemetett kérdések.
Hova tartunk, jó úton lépkedünk-e és az én aduászom: van ennek az egésznek értelme?
Kanapé-terápia
Az elmúlt időszakban számtalan a fentiekhez hasonló tapasztalattal gazdagodtam. Azt hiszem, ez a kreatív munka hozománya is. Amikor kifogynak az alkotó inspirációs tartályai, hajlamos úgy látni az egész szakmáját, hogy értelmetlen. Mégis ezek az elbizonytalanító időszakok és feszengést kiváltó kérdések azok, amik igazán segítenek abban, hogy pozicionáljuk magunkat a világban, a környezetünkben és a személyes fejlődésünk útján is. Néha le kell ülni/feküdni/folyni a kanapéra, hogy szembe nézzünk önmagunkkal. És nem a kikapcsolt tévé visszatükröződő felületében, hanem úgy igazán.
Egy korábbi posztomban már meséltem, hogy ha az ember lélegezni akar, akkor először mindig levegőt kell vennie, hogy aztán sóhajthasson egyet. Ezek a megállások és szünetek többek közt ezt a célt is szolgálják. És hogyan tovább, amikor már kifújtuk magunkat és úgy érezzük képesek vagyunk újból felállni, haladni tovább vagy esetleg egy új fejezetet nyitni az éltünkben? Ne aggódjatok, a kanapé-terápiám orvossága sem marad el.
Listában az erő
Nem titok, hogy rajongok a listákért. Szeretek papírra vetni mindent, ami bennem kavarog, pontosan azért, hogy ne fulladjak bele a rengeteg számon tartott kötelességbe, ötletbe, határidőbe, ajándékötletbe, recept instrukcióba vagy bevásárlólistába. Van, aki szerint ez a rugalmasságot öli meg. Szerintem inkább számtalan olyan apró stresszort szüntet meg, amik nap, mint nap terhelik az embert feleslegesen.
Elizabeth F. Emens Life admin című könyvében pontosan részletezi, hogy miért is van szükségünk időközönként olyan napokra, amiket szinte csak életünk adminisztrációs vagy régóta halogatott dolgainak listájával töltünk meg. Ezek az "admin napok" különösen hatékonyan szolgálnak egy-egy kanapé-terápiás ülés után, egy új korszak előtt vagy egy régi életformába való visszarázódás első lépéseiként. Khm, covid.
Ugorj neki!
Fontos és jelentőséggel bíró dolgok ugyanis az irodán és az iskolán kívül is történnek velünk. A régóta halogatott hivatalos ügyek intézésén kívül a négy fal között is találhatunk bőven olyan teendőket, amiket ideje rendszereznünk, ezzel rendet teremtve önmagunkban is.
Első lépésként találjunk erre egy egész napot. Írjuk be a naptárba, tervezzünk úgy, mintha kőbevésett találkozó lenne ez. Majd az alábbi listából szemezgessünk azon területek közül, ahol régóta ránk várakozó elintéznivalóink várnak ránk:
Papírmunka, dokumentumok, hivatalos ügyek
Időpontok foglalása, találkozók szervezése (pl.: orvosi konzultáció vagy baráti sörözés)
Kommunikáció (levelek, üzenetek megválaszolása és írása)
Vásárlás (nézelődés, vásárlás, visszaküldés)
Pénzügyek (anyagi helyzet csekkolása, banki ügyek intézése)
Iskola (ruhák, irodaszerek beszerzése, egy rutin kitalálása, papírmunka stb.)
Meglepetések (önmagunk megjutalmazása, mások megajándékozása, felkészülés a közelgő ünnepekre)
Mindennapos teendők
Ezekből inspirálódva érdemes összeszedni a saját listánkat és annak részletesebb elemeit. Kis lépésekre bontsuk le a teendőket, tegyük őket sorrendbe és tervezzük meg a napunkat, hogy mi után mi következik majd. Ezt a forgatókönyvet aztán akkor vehetjük elő, amikor csak szeretnénk. Bizonyos időközönként ugyanis ezek a teendők felhalmozódnak és érdemes újból rájuk pillantani.
Így, úgy, amúgy
Elizabeth F. Emens szerint négy féle viselkedéstípust különböztetünk meg, amikor a kötelességeink elvégzéséről van szó. Vannak a szuperhatékonyak, akik rövid időn belül vagy akár egyszerre rengeteg dolgot tudnak kipipálni a listájukról. Lelkesedéssel állnak a teendőkhöz és azonnal beindul az endorfin termelődésük, amikor végeztek azokkal.
Ezzel szemben vannak, akik teljes nyugodtsággal elhiszik, hogy semmi elintéznivalójuk nincs, ahogy szükségtelennek érzik azokat a napokat és időszakokat is, amiket kifejezetten a rendszerezésre kellene dedikálniuk. Emiatt pedig egyáltalán nem érzik rosszul magukat.
Kevésbé jól alszanak azonban az "admin-tagadók", akik hasonlóképp viselkednek mint előző társaik. Tagadják a rendszerezés fontosságát, és inkább egyszerűsítik az életüket, minthogy összeírjanak egy listát. Halogatnak, viszont emiatt rosszul érzik magukat. Sejtik ugyanis, hogy ezeket a dolgokat valóban el kellene intézni és minél inkább görgetik maguk előtt a követ, annál jobban fog fájni, ha az a henger visszagurul.
És talán a legtöbben azt a tábort erősítik, akik nem igazán élvezik a hivatalos és halogatott ügyek elintézését, de azért megteszik. Valójában egyik típus sem rossz vagy jó. Mindegyiket érdemes megismernünk, megtapasztalnunk és tanulnunk belőlük valamit.
A napod dizájnja
A fentieket azért is érdemes tudatosítani magunkban, hogy rájöjjünk, miképp tehetnénk könnyebbé ezeket a napokat. Inkább egyedül vagy társaságban szeretjük intézni a teendőket? Egy ültő helyünkben letudunk mindent vagy kisebb időkeretet hagyva magunknak lépésenként haladnánk? A legnehezebb feladattal kezdjük és sietünk a könnyebbek felé vagy fordítva? Esetleg vegyítjük a nehezebb és könnyebb feladatokat, hogy azok egyensúlyban legyenek? A nap végén érdemes a történtekre reflektálnunk. Mi volt hatékony és élvezetes és mi az, amit a jövőben hanyagolnánk?
Ha azt érzem, hogy óriási káosz van a fejemben, ha nem érzem magam elég összeszedettnek vagy éppen késznek egy új fejezet megnyitásához, akkor tartok egy admin napot vagy hetet. Augusztus végén nemcsak a hét körüli teendők szaporodtak el, de az iskolára való felkészülés teendői is megütöttek. Ezeknek a teendőknek az összeírásával és elvégzésével úgy éreztem, hogy rendszerezem a kavargó gondolataimat, visszaterelem a partra szaladt kis gondolámat a medrébe.
A teendők elvégzése azt az érzetet kelti bennünk, hogy urai vagyunk a helyzetünknek, még akkor is, ha nehéz szituációkkal kell megküzdenünk.
A tevékenységek elvégzéséhez sikerélmény dukál, ami arra motivál, hogy egy-egy mélyen megélt, nehezebb pillanatunk után felálljunk és folytassuk. Hogy tisztább legyen az elménk, hogy felesleges gondolatokkal ne terheljük és igazán arra koncentrálhassunk, ami számít. Különösen ajánlom ezeket az admin napokat most, szeptember elején. Biztos támaszpont az újrakezdéshez, a visszarázódáshoz.
Élvezetes rendszerezést,
Panni
