Az egyik pszichológia oktatóm az egyik kurzus során arról panaszkodott, hogy az emberek nagy részének, még felnőtt korában sincsen elképzelése, mit szeretne megvalósítani az elkövetkező négy-öt évben. Szerintem a probléma elsősorban azonban mégsem abból fakad, hogy nincsenek hosszútávú céljaink, hanem inkább abból, hogy azt sem tudjuk, mit szeretnénk elérni ma vagy holnap.
Mielőtt te is belefulladnál
A kis lépések fontosságáról már pötyögtem pár szót a legutóbbi bejegyzésemben, de ebben a posztban kifejezetten erről szeretnék nektek írni. Rendkívül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezek nélkül a nagy céljaink képesek gyorsan dugába dőlni, illetve a motiváció témája egy kínkeserves, izzasztó dolog lesz számunkra, ami sokkal több terhet fog jelenteni, mintsem boldogságot.
Előhozva a múltkori a példámat: képzeljük el a kisgyereket, aki neves úszóbajnok szeretne lenni. Nem mérlegeli a helyzetét, egyszerűen csak megy és beleugrik a vízbe. Persze, fogalma sincs, hogyan kell tennie a kezét, a lábát, hogy fennmaradjon a felszínen. Tehát a kisfiú belefullad a vízbe. Vagy ha nem is szeretnénk a mesének ilyen drasztikus végzetet tulajdonítani, csak képzeljük el a kisfiút, aki a medence mellett álmodozik napokon, heteken, éveken, egy életen át, milyen jó is lenne híres úszóbajnokká válni. Csak épp nem tudja, hogyan kezdje el, mit kell ezért tenni, és ennek folytán nem is tesz semmit.
Pontosan ezért van szükség a kis lépésekre, hiszen a céltudatosságba is bele lehet fulladni, és lehet mellette egy életen át merengeni. A probléma az, hogy a fiatalok nagy része nem foglalkozik a jövő tervezéssel, a céljaikkal, mert az valamiért ijesztőnek és távolinak hat. Illetve mert nem igazán tudjuk, hogyan kell tervezni. Na ezért beszélünk kis lépésekről.
Úgy élni, ahogy érdemes
Ha most keresgéljük csak a céltudatos énünket, nem igazán terveztünk eddig előre semmit vagy nem vagyunk tisztában azzal, mit szeretnénk megvalósítani, milyen nagy célért akarunk küzdeni, semmi gond, felejtsük is el ezeket. A céljainknak nem kell mindig hatalmas dolognak lennie, amiért Nobel-díj jár vagy legalább kétmillás pénzjutalom. Főleg nem akkor, ha azelőtt soha életünkben nem ültünk le mondjuk megtervezni a napunkat. Emiatt a hozzállás miatt tűnnek a célok ijesztőnek és távolinak.
A legnagyobb célok teljesítése a napjaink megtervezésével kezdődik.
Először érdemes megízlelni, milyen az, amikor végrehajtunk valamit, amit előzetesen kitűztünk magunknak. Üljünk le előző este, és vegyük sorra, mi mindent szeretnénk a következő nap teljesíteni! Írjuk össze a tennivalóinkat, akár kézzel vagy egy applikáció segítségével (a lényeg, hogy könnyen elérhető legyen): ki kell mosni a fekete ruhákat, el kell menni a postára és meg kell tanulni egy tételt a vizsgára. Először érdemes kevesebb elemmel kezdenünk, mondjuk három apró céllal. Másnap reggel tekintsük át, mi vár ránk aznap, majd szépen kezdjük el őket megcsinálni! Amint végeztünk valamivel, pipáljuk ki, hogy magunk előtt is lássuk, mennyi mindennel foglalkoztunk már! Érdemes minél többször ránézni a listánkra, hogy véletlenül se felejtsük el a kis céljainkat, este pedig összegezzük, mi mindent hajtottunk végre és mit nem. Ami kimaradt, az átcsúszhat a holnapi listánkra. Egyszerű kis recept ez, ami segít a halogatás elkerülésében és a tennivalóink elvégzésében. Nincs annál felüdítőbb érzés, amikor úgy dőlünk este az ágyba, hogy elmondhatjuk magunkról “igen, ma megcsináltam mindent, amit akartam, és úgy éltem, ahogy érdemes”.
Listákban az erő
Ezek az egészen morzsányi célok folytán ráérezhetünk arra, mi minden rejlik bennünk, mennyi erőnk van és mennyi minden fér bele egy napba. Persze kiteregethetnénk a ruhákat anélkül is, hogy előző este felírjuk a listánkra, de akkor nagyobb eséllyel halogatjuk a tennivalót, különösen a házi munkát vagy más nehezünkre eső tevékenységet, hiszen nem motivál semmi arra, hogy nekiálljunk.
Amióta minden nap felírom a saját kis füzetembe, hogy ma el kell mosogatnom az edényeket és főznöm kell, és ezt meg is teszem, illetve kisatírozom a feladat mellett levő karikát, miután végeztem vele, sokkal motiváltabbnak és effektívebbnek érzem magam. Ha rátekintek a napomra, látom, mennyi mindent elvégeztem, és nem is esett nehezemre, hiszen motivált, hogy teljesítsem a saját magam számára felállított célt. Röviden: megfeleltem a magamtól megkövetelt elvárásoknak. Ezek persze nem olyan elvárások, amik teherként szakadnak ránk vagy ostor csappan rajtunk, ha mégis elbukunk. Pusztán motiváló tényezőkként segítenek a mindennapjainkban.
Ha a kezdeti hármas listánk összeírásában már profik vagyunk, akkor léphetünk egy szintet: írjunk össze ötöt, vagy épp írjuk össze az összes teendőt, amit el kell végeznünk. Ilyenkor én végiggondolom a napomat, hova kell mennem, mit kell csinálnom, mire lesz időm, és ennek megfelelően a mosástól elkezdve a blogposzt írásig felírok magamnak mindent külön szekcióra bontva a kötelességeimet, az otthoni teendőimet és az aznapi programjaimat.
Vigyázat! Van, akinek megterhelő látni, hogy a házi munkákat vagy a legegyszerűbb tennivalókat beleszámolva tíz, tizenöt apró célja is van az adott napra. Ez gyakran demotiváló lehet, hatalmába kerít minket a “mennyi dolog van, inkább bele se kezdek” című történet. Aki hajlamos erre maradjon nyugodtan a három-hét elemes listáknál, amik a legfontosabb elvégezendőket tartalmazzák.
Aranyszabályok
A fentebb leírtak pofon egyszerűnek tűnnek, de nem csak ennyiből áll az egész. Pár szempontot, aranyszabályt figyelembe kell vennünk, hogy ez hosszútávon működőképes lehessen.
Bármibe kezdünk is bele, érdemes előtte leülni és mérlegelni: mire lesz időnk, mit kell és mit szeretnék megcsinálni, illetve mit halogatunk már hetek óta? Egy nagyon zsúfolt, eseményekkel és találkozókkal telepakolt napra ne tervezzük a három hónapja halogatott kötelességeinket, mert szinte biztos, hogy képtelenek leszünk azt elvégezni. Ez kudarc érzést kelthet bennünk, aminek az eredménye újabb három havi probléma elöli menekülés lesz. A rossz érzés elkerülése végett és az átláthatóság érdekében pontokba szedtem, miket érdemes figyelembe venni, amikor leülünk megtervezni a napunkat:
Érdemes egy heti listát összeállítani, és az azon található elemeket szétdobni a hét napjaira, annak megfelelően, hogy mikor mire lesz időnk vagy kedvünk!
Próbáljuk reálisan beosztani az időnket, vagyis ne passzírozzunk olyan hosszadalmas tevékenységet a napunkba, amire biztosan nem lesz egy percünk se más tennivalók mellett!
Próbáljuk meg megnézni azt is, melyek lesznek az előreláthatóan könnyebb és nehezebb napjaink! Ha hétfőn három óránk is van az egyetemen, kedden viszont csak egy, érdemes a beadandó megírását a hét második napjára csúsztatni, amikor bizonyára kevésbé leszünk kimerültek!
Konkretizáljuk mit akarunk csinálni! A listánkon szerepelhet a “tanulás a vizsgára”, de ez túl tág, könnyen elcsúszhatunk az időben, ha nem adjuk meg magunknak konkrétan a napi adagunkat. “Két fejezet elolvasása a könyvből, és egy tétel megtanulása a pszichológia vizsgára”, na ez már egy sokkal megfoghatóbb dolog, később pedig átláthatóbb, mit tanultunk már meg és mit nem.
Legyünk változatosak! Ne szűkítsük le a céljainkat az életünk egy területére, nemcsak az egyetemen vagy a munkában van dolgunk, hanem otthon is vagy magunkban is. A pihenéssel kapcsolatos tevékenységek ugyanúgy szerepelhetnek a listán, mint a mosogatás vagy a beadandó írás. Nyugodtan írjuk fel, hogy ma a kis célunk 20 oldal elolvasása (konkrétan!) a kedvenc könyvünkből, ha épp erre van szükségünk!
Mérlegeljünk! Állítsunk prioritásokat, sorrendet vagy kategóriákat a tevékenységeink között. Állapítsuk meg, mi az, amivel mindenképp végeznünk kell aznap, mert mondjuk határidőre dolgozunk, és mi az, ami átcsúszhat egy másik napra! Ezek szerint haladjunk a teendőkkel a napjaink során!
Érdemes a naponta ismétlődő teendőket mindig ugyanakkora tervezni. Ha minden nap el kell mosogatnunk, érdemes erre kijelölni egy konkrét időpontot, mondjuk vacsora után, amikor minden nap ebben az időpontban ezzel foglalkozunk. A magunkra fordított idővel ugyanez a helyzet, ha naponta jógázunk, érdemes eldönteni, mikor csináljuk azt, reggel, ébredés után, ebéd vagy lefekvés előtt egy órával. Mindez segít a napi rutin kialakításában, ami szintén mankóként szolgálhat számunkra.
Mindig maradjon időnk magunkra, a pihenésre! Ne táblázzuk be a napunkat ébredéstől lefekvésig!
Rajtad áll!
Ezek az aranyszabályok tulajdonképp mankóként szolgálhatnak nekünk, de rajtunk áll, milyen napi célokat állítunk magunknak, hányat és miként. Van aki a laptopján vagy a telefonján szereti vezetni a teendőit, van aki inkább kézzel írja, vagy épp mindegyik lehetőséget alkalmazza. Van olyan, aki imádja megtervezni órára pontosan, mit fog csinálni aznap, van, aki ettől irtózik.
A lényeg, hogy magunknak kell kitapasztalni, hogy számunkra mi a leghasznosabb. Írtam nektek pár tippet, illetve megmutattam, én hogyan csinálom már hosszú hónapok óta, de ez nem jelenti, hogy csak és kizárólag ehhez érdemes tartanotok magatokat. Tapasztaljuk ki, mi az, ami jó nekünk, mi motivál és mi nem!
Egy új szokás napjainkba való beépítése, megszokása általában három hetet vesz igénybe. Ezalatt a huszonegy nap alatt képesünk vagyunk teljesen kitapasztalni és ráérezni az adott dologra. Ennyi időt mindenképp adjunk magunknak, hogy megszokjuk a napi listaírás ízét!
Hamarosan hozok nektek pár bejegyzést, hogyan lehet ezeket a kis lépéseket a nagyobb elképzeléseink vagy épp egy szokás kialakításához, esetleg egy szokás megszüntetéséhez alkalmazni.
Addig is minden jót és precíz listákat kívánok nektek! ♡
Panni
Yorumlar