• Panni Kiss

Y NOT III: – Social media distance

A Y NOT-sorozat havonta olvasható posztjaiban olyan általatok javasolt témákat vizsgálunk meg közelebbről, amikről ha ugyan fontos is diskurzust indítani, valamilyen oknál fogva mégis tabuként kezeljük őket. Hozzánk szorosan kapcsolódó dolgokról van szó, amikkel nap, mint nap találkozunk, adott esetben meg is tapasztalunk, mégsem kezeljük mindezt helyén. Mivel kevesen foglalkoznak ehhez hasonló kényes témákkal, így az interneten is nehézkes minőségi tartalmakra találni. Ezért a Y NOT-sorozat nemcsak egy nyílt és őszinte diskurzus elindítását szolgálja, hanem gyakran feltett kérdéseket válaszol meg, informál, tanácsot ad a téma megfelelő kezeléséhez, lekommunikálásához és további megbízható tartalmakat ajánl a témában.

Miért tabu a közösségi média és miért beszéljünk mégis róla?

Szerencsére a közösségi médiával kapcsolatos témák kevésbé számítanak akkora tabuknak, mint mondjuk a mentális zavarokkal küzdők megbélyegzése, a menstruációs szegénység vagy a kamubarátok, felszínes kapcsolatok felismerése. Nehéz kikerülni ezeket a platformokat, hiszen nap, mint nap a Facebook, Instagram és a TikTok felületei közt lavírozunk. Olykor azonban bele se gondolunk, hogy a folyamatosan görgetett tartalmak milyen hatást gyakorolhatnak ránk.

A közösségi médiával kapcsolatban két megközelítéssel találkozhatunk a legtöbbet: a radikálisan elutasítók, akik szerint mindenkinek azonnal törölnie kellene fiókját. És vannak azok, akik ész nélkül kattintgatnak 0-24-ben, a teljes életüket áthelyezve az online felületekre, kiteregetve a szennyesüket.

Átmenet azonban van, tehát nem feltétlenül szükséges digitális kivándorlóvá válnunk vagy bulvárlappá alakítani az életünket ahhoz, hogy egy egészséges hozzáállásunk legyen a közösségi felületekhez.

A témáról érdemes beszélni a fiatalokkal, akik sokszor a digitális eszközeiken keresztül igyekeznek felfedezni a világot, a társaikat és önmagukat. De a digitális média hatásait nagyon fontos megvitatni az idősebb korosztállyal is, akik még csak mostanában tanulnak bele a működésébe, és sokszor kevésbé látják át az online felületek esetleg buktatóit. Merem remélni, hogy a többség még mindig a tudatos fogyasztókat takarja, tehát nemcsak a fentebb említett esetekkel találkozhatunk. De általában mindig a szélsőséges vélemények a leghangosabbak és legfeltűnőbbek.

Miért ártalmas a közösségi média?

Itt az ideje, hogy együtt felfedjük az igazságot a közösségi médiáról és tudatosítsuk, hogy a következőkben felsoroltak igenis hatást gyakorolnak ránk.

Először is: a közösségi média egy szelete az életünknek. Még akkor is, ha vannak olyanok, akik szeretik a hétköznapjaik minden apró mozzanatát felpakolni az internetre, ezek a momentumok az élet fényes oldalát mutatják be. Arról posztolunk szívesebben, amire büszkék vagyunk, amit elértünk, amilyen lehetőségeink adódnak az életben és igen, ami alapján szeretnénk, hogy definiáljanak minket. Vannak kezdeményezések és olyan felhasználók, akik minden közösségi felületüket arra használják, hogy a gyengeségeiket felvállalva elfogadásra buzdítsák a követőiket. Ezek nagyon fontos, bátor lépéseket takarnak. De a követendő példákhoz mindig kivétel nélkül dukál egy kis agresszió, utálkozás, nyilvános megkövezés is. Sokan ezt nehezen bírják el, így inkább visszatáncolnak és egy ideális életet, énképet festenek le magukról, egy maszk, egy filter mögé bújva mentik magukat a sértésektől.


Valójában a közösségi médiának is van “valutája”. Lájkokban, kommentekben mérjük a tartalmak értékét és népszerűségét. Egy kevesebb eléréssel rendelkező webshop például automatikusan azt az érzetet keltheti bennünk, hogy az üzlettel valami nincs rendben vagy gagyi, amiért nem követik sokan. Ugyanez a helyzet a személyekkel is. Azok véleményére adunk a legtöbbet, akik nagy követőszámmal rendelkeznek. A magas lájkszám azonban nem feltétlenül korreál a tartalom minőségével. Az alacsony lájkszám azt az érzetet keltheti bennünk, hogy az általunk megosztott dolgok nem elég jók vagy fontosak. Pedig de, igenis számít az, amit kirakunk az internetre, függetlenül attól, hogy 15 vagy 15.000 lájk virít alatta. Sosem azért kell posztolni, hogy egy nagy közönségnek a kedvére tegyünk. Inkább azért, hogy az önkiteljesedés egy módja megvalósulhasson, hogy a hozzánk hű (akár szűk) körrel megosszunk olyanokat, amik számunkra jelentenek valamit.

A FOMO (Fear of Missing Out) kifejezést sokan ismerik. Ennek lényege, hogy sokszor azért lépünk fel az internetre és mutatunk ott aktivitást (akár követés vagy posztolás szempontjából), hogy csökkentsünk az érzetet, miszerint kimaradnánk valamiből. Ez a felfogás egy hamis elképzelésen alapul, miszerint az életünk fő színtere az internet, itt történnek a lényeges dolgok és a közösségünk is ebben közegben mozog. Sokszor ez a hamis értékelés vezet addikcióhoz is, tehát állandó késztetést érzünk, hogy aktivitást mutassunk az interneten.

Az igazság azonban az, hogy a közösségi oldalak csak látszólagos vetületei életünk valós színtereinek.

Az igazán fontos és értékes dolgok a való életben, az interneten kívül történnek. Ezekről a weben számolunk be, itt adjuk tovább az élményeinket, percepcióinkat másoknak. De ettől még nem ez válik a valóságunkká.


Ehhez kapcsolódik az online bántalmazás is. Az interneten sokkal könnyebb profilképek és hamis felhasználó nevek mögé bújva beletaposni a másikba. A nyilvános alázás sokkal nagyobb jelentőséggel bírhat, mint a szemtől-szembe történő vita – és ez a bántalmazónak bátorságot adhat a cselekedetéhez. Az online bántalmazások növelhetik a szorongásra és a depresszióra való hajlamunkat. Ennek kiküszöbölésében segít, ha megfelelő kommunikációs stílusban reagálunk – és erre buzdítunk másokat is.


Hogyan érdemes erről beszélni?

Nagyon fontos tudatában lenni az előbb említetteknek. Ezek hangsúlyozása és komolyságának megérzése nélkülözhetetlen. De miért ne beszélhetnénk arról is, hogy mire jó a közösségi média?

A kapcsolattartás, a nagy tömegek elérése szinte pótolhatatlan előnye az ilyen platformoknak. Ennek a lehetőségnek a tudatos és kellően távolságtartó kihasználása rengeteget segíthet egy vállalkozás vagy közösségépítés esetében. Vigyáznunk kell azonban, hogy a közvetített üzenetek megfelelően átgondoltak és kimértek legyenek. Például: sokan a közösségi médiát használják arra, hogy elfogadásra buzdítsák a nőket, hogy elégedettek legyenek a kis súlyfeleslegükkel is. Ez fontos üzenet, de nem szabad elbagatellizálni ezeket a testi tüneteket, ugyanis komoly egészségügyi gondokat is takarhatnak. A menstruációval kapcsolatos tartalmakkal ugyanez a helyzet. Abszolút itt az ideje, hogy pirulás nélkül tudjunk erről beszélni, de a vér látványát nem lehet és nem is szabad normalizálni.

A közösségi média mégis kiváló arra, hogy jó ügyekért kiálljunk, teret adjunk önmagunknak és az alkotásainknak is. Kreatív felületekről van szó, ami mindig elbír egy új, egyedülálló, korábban sosem posztolt ötletet és megközelítést. Nemcsak a fejlődés, de a tanulás színtere is. Az internet tele van értelmes, edukatív és szórakoztató tartalmakkal, amik minket szolgálnak.

A közösségi médiát nem megvetni kell, hanem megismerni.

A veszélyeinek a tudatában érdemes tudatos tartalomfogyasztásra sarkallnunk a körülöttünk levőket. Muszáj felfognunk, hogy hiába bújunk felhasználófiókok mögé, minden, amit a digitális térben teszünk, annak nyoma van. Cserébe mindenki annyit és onnan merít belőle, amennyit és ahonnan jónak látja.


Merítsünk bátran,

Panni