A Y NOT-sorozat havonta olvasható posztjaiban olyan általatok javasolt témákat vizsgálunk meg közelebbről, amikről ha ugyan fontos is diskurzust indítani, valamilyen oknál fogva mégis tabuként kezeljük őket. Hozzánk szorosan kapcsolódó dolgokról van szó, amikkel nap, mint nap találkozunk, adott esetben meg is tapasztalunk, mégsem kezeljük mindezt helyén. Mivel kevesen foglalkoznak ehhez hasonló kényes témákkal, így az interneten is nehézkes minőségi tartalmakra találni. Ezért a Y NOT-sorozat nemcsak egy nyílt és őszinte diskurzus elindítását szolgálja, hanem gyakran feltett kérdéseket válaszol meg, informál, tanácsot ad a téma megfelelő kezeléséhez, lekommunikálásához és további megbízható tartalmakat ajánl a témában.
Én is járok pszichológushoz. Elképesztően nehéz döntés volt és nem egyszer megküzdöttem a szégyen és gyengeség érzetével is, annak ellenére, hogy korábban több szerettem is keresztülment hasonlókon és végigkísértem őket mindezen. Nehéz volt beismerni, hogy sok évnyi próbálkozás után sem sikerült magamtól kijönni a problémából és külső segítségre van szükségem. Több, mint egy év alatt megtanultam erről beszélni is. Nem volt könnyű és mai napig nagyon sokszor falakba ütközök. Van, aki gúnyolódik rajtam, van, aki elkerüli a témát, nem reagál, ha mesélek erről. Van ilyen és lesz is még. De szerencsére többségben vannak azok, akik szeretve támogatnak és mellettem állnak, akik követik a fejlődésemet, akik büszkék rám. Akik egy pillanatra sem érzik, hogy kudarcot vallottam volna vagy gyenge lennék. Sőt szüntelenül visszacsatolást adnak arról, hogy igenis erős vagyok, hogy mindezt végigcsinálom magamért és részben értük is. Ehhez pedig nyílt kommunikációra volt szükség, kérdésekre és válaszokra hallgatás helyett. Ez a bejegyzés pszichológiai tanulmányaim és saját tapasztalataim alapján született.
Miért tabu pszichológushoz járni?
A sorozat első bejegyzésének mindenképp olyan témát szerettem volna, amit sokan ajánlottatok, de még nem olyan kényes, hogy annak elolvasásához mély lélegzetvételre lenne szükség. A pszichológushoz járás témája pedig ilyen szempontból tökéletes. A nagy érdeklődésre való tekintettel pedig a jövőben több pszichológiával kapcsolatos téma is terítékre kerül, amik nem vitathatók meg igazán effektív módon, ha a szakember felkeresésével kapcsolatos homályt nem oszlatjuk el.
Az pszichológushoz járás tabuizálásának okai többfelé ágaznak szét. Egyrészről egy viszonylag új tudományról van szó, ami az elmúlt évek alatt rohamtempóban fejlődött. A tárgya az emberi lélek, a belső működésünk, aminek feltérképezése nehezebb és több időt vesz igénybe, mint csekkolni a vérnyomásunkat. A lelki folyamatok, a múltbeli történések jelenre gyakorolt hatásai és a trauma feldolgozó mechanizmusaink nagyon komplex folyamatok. Az összefüggések megtaláláshoz akár több hónap is szükséges lehet. Másrészről mivel sokan felcsaptak coachnak, életvezetési tanácsadónak, akik végzettség és tapasztalat nélkül komoly összegekért okosítanak, a pszichológusokat is hajlamosak vagyunk egy kalap alá venni velük. Mindez pedig abból fakad, hogy nem vagyunk tisztában azzal, ki pszichológus és ki nem, mit csinálnak a képzett szakemberek és mikor érdemes hozzájuk fordulni. Azonban van még egy ok, amiért hajlamosak vagyunk elkerülni a témát beszélgetéseink során. És mind közül ezt látom a legsúlyosabbnak: a szégyen.
Miért fontos erről beszélni?
Felesleges szakemberhez fordulni vagy pirulákat szedni, mert ezek sem segítenek a te erőd és akaratod nélkül. Ezt egy ismerősöm mondta még évekkel ezelőtt. Nagyon bölcs gondolat, és valahol mégsem. Igaz, hogy minden változás bennünk, a mi elhatározásunk által kezdődik és sok mentális betegséggel vagy problémával meg lehet birkózni szakember segítsége nélkül is.
De vannak olyan esetek, amihez nem elég az erő, hanem konkrét terápiás módszerekre, a lelkünk mélyebb megismerésére van szükség, ami külső támogatás nélkül, ismeret hiányában nehezen kivitelezhető.
A pszichológushoz járás sok esetben még mindig óriási tabunak számít, holott egy teljesen más orvosi vizsgálatról, vérvételről vagy cukorbetegségről egészen nagy természetességgel beszélünk. Ha fáj a fejünk, fájdalomcsillapítót ajánlunk a másiknak, menstruációs görcsökre pedig felmelegített zselépárnát. Amikor érzékeljük ezeket a testi tüneteket, cselekszünk.
Mégis, amikor a lelki folyamatainkról van szó – amik amúgy ugyanúgy képesek komoly fizikai, szomatikus tüneteket okozni –, hallgatunk. Nem jelezzük a fájdalmainkat, a traumáinkat, a lehetséges megoldások elől pedig bujkálunk. A pszichológushoz járást övező tabuk ledöntésével azonban talán szabadabban és magabiztosabban tudnánk kommunikálni a minket terhelő lelki folyamatainkról és azok megfelelő kezeléséről. Pszichológushoz járni teljesen oké. Beszélni róla teljesen oké.
Persze nem egyszerű megnyílni mondjuk a szorongásról vagy a depresszióról, hiszen ezek sokszor megfoghatatlan, szavakba nem önthető érzések. A fóbiák, a kényszerbetegségek, az önképzavarok kívülről néha tényleg abszurdnak tűnnek. Van, aki a haláltól fél, van, aki a baktériumoktól, a betegségektől, de van olyan is, aki tényleg 100 kilósnak látja magát csontvékonyan. Nem mindig tudjuk megérteni a másikat, de törekedhetünk rá. Empátiával és szeretettel kellene a másik felé fordulnunk, akkor is, ha nem tudunk belehelyezkedni a nehézségeibe. El kell fogadnunk, hogy néha nem elég a szerettek támogatása, hanem külső segítségre van szükség. Mindez pedig segít abban, hogy ha érzékeljük, bennünk valami nem jól zajlik le és tartós hatást gyakorol ránk, cselekedjünk. A legbátrabbak ugyanis azok, akik képesek belátni, hogy segítségre szorulnak.
Mit kell tudni a pszichológushoz járásról?
A Y NOT-sorozat azonban nemcsak arra szolgál, hogy normalizáljon bizonyos témákat, hanem arról is, hogy olyan válaszokkal szolgáljon, amik korábban kérdés formájában lebegtek előttünk.
A pszichológushoz járás a megfelelő szakember kiválasztásával kezdődik, amiről a későbbiekben ejtek szó. Tévhit azonban, hogy csak az fordul szakemberhez, akinek mentális betegsége van. Konkrét probléma nélkül is el lehet látogatni egy pszichológushoz, hiszen segíthet a hétköznapi nehézségekkel való megbirkózásban, szokások kialakításában vagy épp lemondásában. Támaszt nyújt a feldolgozásban és tanácsot ad az aktuális élethelyzetünkkel kapcsolatban. Ha mentális zavarral (vagy annak gyanújával) érkezünk a szakemberhez, konkrét terápiába kezdünk, amelynek mentén gyakorlatokat, feladatokat végzünk. Az alkalmak gyakorisága a páciens jóllététől függ. Az első pár találkozás általában ismerkedéssel kezdődik. Ekkor vázoljuk fel a szakembernek az életünk fontosabb részleteit, emlékeket, meghatározó eseményeket. Ez alapján a pszichológusnak van egy elképzelése a lehetséges összefüggésekről és könnyebben megtalálja a probléma gyökerét.
Az, hogy pontosan mi történik a pszichológusnál szakembertől függ. Van olyan, aki kérdésekkel vezeti a páciensét, de van olyan is, aki egyszerűen csak hallgat és hagyja, hogy kibeszéljünk magunkból mindent. Van, aki gyakorlatokat ad fel otthonra, konkrét anyagokkal lát el, van, aki ezt a személyes alkalmakkor eszközöli. Eltérő terápiás módszer függvényében történhetnek ezek, amit a pszichológus a kliens problémája és saját szakképzettsége alapján alkalmaz.
Igen, a pszichológusnál beszélgetni kell.
Mivel nem egy barátról van szó, hanem egy teljesen kívülállóról, így nem fog tapintatoskodni, és lehet, olyan kérdéseket tesz fel és olyan témák felidizésére kér, amről nehezünkre esik bezsélni. Ez azonban nem véletlenül történik, nem bántani akarnak minket, hanem a pszichológus mélyebb, elhallgatott dolgok felhozatalával igyekszik orvosolni a problémát. A terápiás alkalmak után tehát van, hogy nagyon megkönnyebbültnek érezzük magunkat, de van, hogy egy csomag zsebkendővel távozunk. A terápia végéről a szakember dönt, de van, hogy ez az elhatározás közösen születik meg.
A megfelelő szakember kiválasztása
A megfelelő szakember kiválasztásánál fontos tisztázni, hogy a pszichológus és a pszichiáter NEM ugyanaz. A pszichológus nem orvos. Egyetemi végzettséggel és szakpszichológusi vizsgával rendelkezik. nem írhat fel gyógyszert, csak terápiákkal, gyakorlatokkal, kérdőívekkel segíthet a kliensnek. A pszichiáter csak orvosi egyetemen végzett szakember lehet, aki nemcsak a problémák megfelelő kezelésével, de annak biológiai hátterével is foglalkozik. A gyógyszeres kezelés felírása kizárólag számukra engedélyezett!
A tökéletes pszichológus kiválasztása egyénenként változó. Tévhit, hogy az idősebb kollégák alkalmasabbak lennének számunkra, hiszen sokszor épp a fiatalabbak képesek a mélyebb empátiára a kisebb korkülönbség miatt. Az, hogy nőhöz vagy férfihoz érdemes fordulnunk, szintén a személyes preferenciánktól függ. Fontos azonban, hogy a kiválasztáskor ellenőrizzük, hogy az adott szakember foglalkozik-e azzal a problémával, területtel, amivel kapcsolatban felkeresnénk. Továbbá az is fontos, hogy ne ismerjük és semmilyen hozzátartozónkkal ne legyen közeli kapcsolatban.
Kinek érdemes pszichológushoz járnia?
Bárkinek, aki úgy érzi szüksége van rá. Ahogy már korábban is említettem, nem feltétlenül szükséges, hogy valamilyen konkrét mentális zavarral rendelkezzünk. A hétköznapi stresszkezelésben, az akadályokon való túllendülésben, az önszeretet és önmagunk fejlesztésében is kiváló támaszt nyújthat egy szakember.
Aranyszabályok
Hinnünk kell magunkban, hiszen egyetlen szakember vagy terápia sem tud önmagában teljes megoldást nyújtani. Elsősorban a saját erőnkre és elhatározásunkra van szükség a fejlődésünkhöz!
Higgyük el, hogy a szakember a megfelelő terápiás módszerek alkalmazásával képes segíteni nekünk!
Tartsuk tiszteletben a terápiás időt! Elég szigorú időkeret áll egy-egy alkalommal rendelkezésünkre, de a “lejárt az időnk” nem a pszichológus érdektelenségét jelenti, hanem ez egy eszköz, ami segít tartani a szakember-kliens kapcsolatot.
Tartsuk tiszteletben a szakember-kliens kapcsolatatot! A segítségnyújtás fontos támpontja a szakember felől érkező “objektivitás”, a külső rálátás. Kívülállóként, a megfelelő távolságot tartva hatékonyabb a segítségnyújtás, mint a szerepek keverésével.
Hogyan érdemes erről beszélni?
Ha pszichológushoz járunk: a témát övező tabuk ledöntése velünk kezdődik. Ha mi magunk is elfogadjuk a tényt, hogy bizonyos problémák megoldásában külső segítségre van szükségünk és erről képesek vagyunk őszintén, nyíltan, természetesen beszélni, akkor a téma valamennyire normalizálódhat a környezetünkben. Biztosan lesz olyan, aki meghökken a hallottakon, de higgyünk abban, hogy ezt illetően képesek vagyunk a változtatásra. A szégyen az utolsó emóció, amit a pszichológussal járással kapcsolatban éreznünk kellene. A nyílt, számunkra jól eső kommunikáció a helyzetünk elfogadásán is rengeteget segít. Mindez pedig akár új felismerésekhez és hasonló gondokkal küzdő társakhoz vezethet.
Ha a szerettünk jár pszichológushoz: értsük meg, hogy a pszichológushoz járásra elhatározni magunkat egy nagyon komoly döntés. Egyáltalán nem egyszerű beismerni, hogy segítségre van az illetőnek szüksége. Nem egyszerű szembenézni önmagunkkal és hétről-hétre mélyre menően analizálni magunkat a fejlődés érdekében. A pszichológushoz fordulók idejüket, energiájukat és pénzüket nem sajnálva jutottak egy olyan elhatározásra, ami gyakran kényelmetlenül is érinti őket. Fogadjuk ezt el és őszinte empátiával forduljunk feléjük! Nem érdemes sértődöttséget éreznünk, mert nem tudtunk neki támaszt nyújtani. Vannak bizonyos problémák, amiken csak konkrét terápiás módszerek segíthetnek, ez a tudás pedig nem az alapműveltség része. Még ha nem is értünk egyet a pszichológiai megoldásokkal, ha idegen számunkra is ez a téma, fogadjuk el, hogy másnak ez biztosít javulást, másnak ez a hétköznapjainak része. Ne gúnyolódjunk, ne viccelődjünk ezen, szégyenérzetet keltve a másikban! De nincs is szükség különleges bánásmódra sem. És amúgy is: miért ne érdeklődhetnénk a másik hogyléte felől?
További tartalmak, amik segíthetnek a téma normalizálásában és megbízható információt nyújtanak (katt):
Támasz. Ez nem mindig abban merül ki, hogy szuper hatékony tanácsokkal látjuk el a másikat. Van, hogy egyszerűen csak elfogadásra és őszinte érdeklődésre van szükség ahhoz, hogy segítsünk a szeretteinken. Ha eddig elolvastad a bejegyzést, hadd kérjek egy dolgot: kérdezd meg ma valakitől, hogy van. Úgy igazán.
További kellemes hétvégét és tavaszvárást!
Vigyázzatok magatokra és egymásra,
Panni
コメント