Ahhoz, hogy a jövőre és céljainkra tudjuk koncentrálni, elengedhetetlen, hogy ne tekintsünk vissza. A kiegyensúlyozottságunk érdekében épp úgy érdemes tudatában lenni a velünk történt sikereknek, mint a jelen történéseinek és az előttünk álló terveinknek. Az új év kezdetén pedig különösen jó alkalmunk nyílik arra, hogy számot vessünk önmagunkkal és összegezzünk.
Szembenézés önmagunkkal
A reflektálás tulajdonképpen a saját magunkkal való szembenézést jelenti, amit érdemes meghatározott időközönként megismételni. Ez lehet egy hét, hónap, negyedév vagy egy év, igazából rajtunk áll, milyen gyakran van szükségünk erre a módszerre.
A reflektálás lényege, hogy vezető mondatok vagy kérdések segítségével összegezzük a múltban történteket, a véleményünket, a megtanultakat, a sikereinket és kudarcainkat. Ezeket akár elemzés és értelmezés alá is vethetjük, de a legfontosabb mégiscsak a tudatosítás lenne.
Gyakran ugyanis képesek vagyunk a múltunk kudarcaira és negatív élményeire fókuszálni, ahelyett, hogy figyelmünket arra terelnénk, mi mindent sikerült letennünk az asztalra, mi mindennek vagyunk a birtokában, és mi mindenért lehetünk hálásak.
A reflektálás pedig pont ennek orvoslására kiváló: azzal, hogy tudatosítjuk magunkban, mi mindent értünk el, merre jártunk, mennyi élményt szereztünk, etcetera, azzal a szemléletmódunkat máris egy pozitívabb irányba terelhetjük. Ebből aztán később építkezhetünk, hiszen elképesztően motiváló, amikor látjuk, hogy egy év vagy hónap alatt mire voltunk képesek.
Vigyázat! Nem szükséges, hogy kizárólag a kellemes élményeket raktározzuk el, a többit pedig elfelejtsük. A lényeg, hogy a kudarcainkból is képesek legyünk építkezni azáltal, hogy tudatosítjuk magunkban, mit tanultunk az adott szituációból, illetve miben fejlődtünk.
A reflektálás elképesztően motiváló tud lenni, az önmagunkkal való pozitív szembenézés energiákat és önbizalmat szabadít fel bennünk. Ha esetleg lapunk üresen maradna, az egy figyelmeztető jel számunkra, hogy ideje elkezdeni uralni az életünket. Másrészről emlékeink raktározásához sem utolsó trükk.
Ugyan angol nyelvű blogokon és honlapokon rengeteg ilyen reflektálós kérdőívet lehet találni, nem mindegyik releváns. Nem egyszer találkoztam már olyan kérdőívekkel, amik nem a múltra koncentráltak vagy megfoghatatlanok voltak. Magyar nyelvű oldalon pedig még egyszer sem találkoztam reflektálós kérdőívekkel, amit nagyon sajnálok. Így készítettem nektek egy heti, havi, illetve egy évi kérdőívet, ami segíthet nektek megismerkedni a módszerrel. Ide kattintva, vagy lejjebb is megtaláljátok! A reflektálásnak azonban nem követelménye, hogy csak és kizárólag mások által összeírt kérdésekre kell válaszolni, tehát nyugodtan írhatunk saját magunknak is, olyan személyes dolgokkal kapcsolatban, amik foglalkoztatnak minket.
Hála, hála, hála
A reflektálást ki kell tapasztalni, adni kell neki egy esélyt, és meg kell nézni, mi számunkra a leghasznosabb.
Évi reflektálást például csak ritkán csinálok, mert egyszerűen nem érzem szükségét, amikor minden hónapban és negyedévente is tartok magamnak egy kisebb összegzést. Ezekből részletesebben kiolvasható, mi történt azalatt a tizenkét hónap alatt. Mások azonban pont a múltuk ízig szedését nem preferálják, így éves távlatokban gondolkodnak. Mindegyik megoldás teljesen elfogadható és hasznos. A lényeg, hogy visszatekintsünk és szembesüljünk egy picit önmagunkkal, hogy aztán abból merítkezni tudjunk a jelenünk és jövőnk érdekében.
De a reflektálás nemcsak arról szól, hogy motiváljuk magunkat, hanem a hálás szemléletmódról is. Ha nem békülünk meg a velünk történetekkel, ha nem tudunk a kudarcainkból valamit kamatoztatni, és nem vagyunk képesek értékelni a múltunk eseményeit, képtelenek leszünk megbarátkozni önmagunkkal.
A hála az, ami igazán kiegyensúlyozottá és boldoggá képes tenni, még akkor is, ha ez úgy hangzik, mint egy kétezer éves Buddha-tanítás lebutított változata.
Pontosan ezért érdemes naponta is feltenni magunknak pár kérdést, ezeket akár le is írhatjuk. Én három dolgot szoktam minden este összegezni:
Miért vagyok ma hálás? A kérdés lényege, hogy észrevegyük a legapróbb boldogságmorzsákat is, amik velünk történtek. Azokat konkrétan megfogalmazva érdemes felidéznünk. Szinte minden este elcsodálkozom, hogy még a legrosszabb napjaimon is mennyi mindenért hálát adhatok, például, hogy jött a villamos (amúgy sose jön), mikor késésben voltam, vagy Misi meglepett egy kis finomsággal, így már nem kellett főznöm.
Mit tanultam ma? Mindig tanulunk valamit. Ez nem feltétlenül egy vizsgatétel vagy tíz angol szó, hanem olyan apró gondolatok, amik megfogalmazódtak bennünk a napunk során önmagunkkal, másokkal vagy az élettel kapcsolatban. Tegnap például rájöttem, hogy ha későn kelek, sokkal rosszabb a kedvem, vagy hogy a negatív véleményeket, visszajelzéseket is fel kell mérni, mennyire relevánsak, tudok-e abból kamatoztatni valamit vagy sem. Ha nem, akkor el kell engedni, és kész. Ez szintén a tudatosításban segít nekünk, és abban, hogy az a sok “ahaaa”-pillanatunk ne vesszen el a nagy éterben.
Mit alkottam ma? Ez egy számomra különösen fontos kérdés, hiszen nem szeretném, hogy ne teljen el úgy napom, hogy ne legyen valami produktuma. Legyen az egy megírt tétel, cikk vagy blog bejegyzés netán csak egy egyszerű sütemény, amit összeütöttem, hogy meglepjek vele valakit.
A reflektálásról nem is akarok hosszabban írni, hiszen itt a gyakorlaté a főszerep. Összegzésül összeírtam négy pontot, amit érdemes szem előtt tartani, mielőtt belekezdünk a reflektálásba:
Koncentrálj önmagadra és teremtsd meg a hangulatot ehhez! Főzz egy teát, gyújts gyertyát vagy kuckózz be a kedvenc helyedre!
Koncentrálj a múltra! Ne az legyen a lényeg, hogy mit kellene csinálnod, hanem az, hogy mit csináltál már meg!
Felejtsd el, a “mi lett volna, ha…” mondatot! Fogadd el a múltad, és barátkozz meg vele!
Próbáld meg a negatív élményekben és kudarcokban is felfedni mindazt, amit a helyzetből tanultál, amiben fejlődtél!
Kellemes kérdőív töltögetést kívánok,
Panni
