Ezt a blogbejegyzést már hónapokkal ezelőtt felírtam a “megírandók” listámra tekintve, hogy elengedhetetlennek tartom, hogy a kiegyensúlyozottságra törekvő tartalom mellett szó legyen a nehéz időszakokról is. Van ugyanis olyan, amikor semmilyen tipp, tanács, trükk, rutin nem segít abban, hogy önmagunk legyünk. És ennek a posztnak most jött el az ideje.
Újratervezés
Nagy levegővétel. Hónapok óta nem írtam, leszámítva a munkám és az egyetemi kötelességeimet. Január vége óta felborult a megszokott napi rutinom, rengeteg dolog nem úgy alakult, ahogy terveztem. Újratervezés, újratervezés, újratervezés, csak ez zakatolt a fejemben, mert bármerre fordultam, akadályba ütköztem. Az elmúlt hetek kimeríthetetlen aggodalommal, frusztrációval és egy halom kérdőjellel kísértek végig. És amikor végre azt éreztem, rátaláltam arra az új életvitelre, amire szükségem van, és ami leginkább engem szolgál, beütött a krach, és egy korábban soha nem tapasztalt világjárvány szorított négy fal közé. Jó kis forgatókönyv.
Újabb levegővétel, mert ez a poszt nem a panaszkodásról szól. És nem is arról, hogy nekem, neked, nekünk mennyire rossz és kilátástalan most. Sokakat érint a karantén, van akit lelki, van akit anyagi, munkahelyi, egészségügyi és még sorolhatnám milyen szempontból. A lényeg, hogy mind benne vagyunk, mind küzdünk és mind próbálunk felkiáltójeleket vagy legalább pontokat, esetleg vesszőket találni a kérdőjelek helyére. Nem lenne kedvemre való, ha a blog átmenne egy karantén-kisokosba, de mindenképp szeretnék nektek olyan témákról írni, amik némiképp reflektálnak a jelen helyzetre, de a későbbiekben is hasznosítható lehet. Ezért gondolom nagyon aktuálisnak, ha most beszélgetünk a nehéz helyzetekről. Azokról a pillanatokról, amikor minden és mindenki keresztbe tesz nekünk, amikor nem tudunk kiigazodni az életünkön, magunkon, amikor nem tudjuk hogyan tovább, amikor nem segít semmilyen rutin vagy tanács. Újabb levegővételt javaslok.
Máshogy
A produktivitás, a motiváció, az inspiráció mind olyan eszközök, amik segítenek nekünk egy kiegyensúlyozott, örömteli élet megteremtésében. Anno a blog témáját is nagyrészt eköré építettem, hogy megosszam a tapasztalataimat és a tanácsaimat veletek.
Azonban fontos megjegyezni, hogy nem lehet egy olyan életet teremteni, ahol minden egyes nap képesek vagyunk a tökéletes, hibátlan elképzeléseink szerint létezni.
Nem tudjuk mindig követni a napi rutint, nem tudunk megnyugodni az amúgy mindig hasznosnak bizonyuló hobbiktól, nem tudunk minden nap minden teendő mellé egy pipát biggyeszteni. És nem is kell. Nehéz időszakok eddig is voltak és a karantén után is minden bizonnyal lesznek majd. A legijesztőbb pedig az, hogy nem tudjuk ezek az elsötétülős korszakok meddig tartanak majd: pár perc, egy nap, vagy több? Egy hét, kettő, három, egy hónap? Évek???
Ilyeneken talán kár is gondolkodni. Sajnos, még a mai napig képes vagyok beleesni a hibába, hogy ezeknek a rossz időszakoknak a végét várom vagy épp elhatározom, hogy holnaptól vagy a jövő héttől minden jobb lesz. De ez sajnos nem így működik, mert ezek a borongós hangulatok és időszakok makacsok, öntörvényűek és irányíthatatlanok. Majd elmúlnak, amikor úgy gondolják, és addig nyomasztanak, amíg arra szükségünk van.
A nehéz időszakokra ugyanis képesek vagyunk negatív dologként gondolni, és ez némiképp így is van. Borzasztó, hogy nem tudjuk összeszedni magunkat, elúszunk a teendőkkel, képtelenek vagyunk álomra hajtani a fejünket és folyton rágódunk valamin. A jelen helyzetre reflektálva belegondolni is szörnyű, hogy egészségügyileg, gazdaságilag, társadalmilag és lelkileg milyen hozományai lehetnek ennek az egésznek. De ennyi lenne? Kibírhatatlan időszakok, amiket egyszerűen csak túl kell élni? Nem hiszem. Ha a nehéz időszakok felborítják a napjainkat, nekünk is teljes mértékben jogunk van a nehéz időszakokra fejjel lefelé, tehát máshogy tekinteni.
Dánia, Rosenborg kastély kertje
Darabokban önmagunkról
Néha szükségünk van a szétesésre. Hagyni kell, hogy kiessen a kontroll a kezünk közül. Le kell mondani a berögzült szokásainkról, kedves időeltöltéseinkről. Át kell érezni a félelmet, aggodalmat, bizonytalanságot, szorongást. Meg kell élni ezeket a pillanatokat ugyanúgy, ahogy a legszebb emlékeinket is. El kell őket raktározni és magunkkal kell vinni. Nem lehet őket elfelejteni, hátra hajítani, eltusolni, mintha meg se történtek volna.
Akkor tanulhatunk magunkról a legtöbbet, amikor darabokra szétesünk. Ilyenkor ismerjük meg egyenként a részeinket, az értékeinket, a preferenciáinkat, ilyenkor erősödünk meg, bizonyosodunk meg önmagunkról.
Az elmúlt pár hétben nem írtam, mert nem bírtam. Még a hálanaplómat se vezettem, mert elképesztően nehéz volt hálásnak lenni, amikor minden egy marcangoló kavalkádban izzasztott. Van olyan, hogy nem akarunk szembesülni a saját érzéseinkkel és gondolatainkkal, nem akarjuk azokat rendezni, csak megélni. Néha jó elcsendesedni. Ez alatt az időszak alatt elképesztően sok mindent megtanultam önmagamról, a vágyaimról, körvonalazódott, hogy mit akarok és mit nem. Engedtem magamnak a vágyódást, álmodozást, hogy amikor elcsitulnak bennem a dolgok, nekikezdek a terveimnek. Változtatok az életemen, hiszen muszáj egy új ritmust adni a napjainknak. Főleg most, hogy minden 180 fokos fordulatot vett. De ugyanígy cselekednék akkor is, ha más miatt kényszerülnék erre, és tulajdonképpen az elmúlt időszakomban nem a karantén jelentette a legtöbb nehézséget.
Pár tipp
Azt szeretném nektek továbbadni, amit más bonyodalmak kapcsán tanultam a nehéz időszakokról.
Egyrészt, hogy fogadjuk el és éljük meg! Kilátástalan napokban tengődünk, de mindennek van egy olyan oldalai is, amiből lehet merítkezni. Ne féljünk érezni, szomorúnak vagy kétségbeesettnek lenni. Számomra ez okoz a legnagyobb nehézséget: elfogadni és validálni azokat az érzéseket is, amik tulajdonképp kikészítenek. De ha sikerül bólintani rájuk, profitálni tudunk belőlük, és ez biztos ellenszere az önmarcangolásnak is. Találjuk meg a helyzet lehetőségeit és használjuk ki azokat!
Ne furdaljon a lelkiismeretünk! Senki nem várja el tőlünk, hogy mindig tökéletesek legyünk, legfeljebb magunktól követelünk ilyet. De jobb felfogni, hogy ez irreális elképzelés, és néha már-már törvényszerűen el kell, hogy botoljunk. És ezért nem érdemes magunkat hibáztatni. Fogadjuk el, hogy nem esik jól korán felkelni, edzeni, dolgozni, írni. Nincs semmi baj azzal, ha bezárkóznánk, ha egy paplan alatt töltenénk az egész napunkat és felszámolnánk a napi rutinjainkat. Nem csak a gazdaságban lehet válság, hanem bennünk is.
Találjuk meg azt, ami megmelenget! Ha kicsit elkezdünk kutakodni, számtalan olyan apró tevékenységre vagy tényezőre találhatunk, amik alap esetben nem nyűgöznének le annyira, de a nehezebb időszakainkban annál inkább.
Ne süppedjünk el az önsajnálatban! Megélni az érzéseinket fontos, de nem szabad hagyni, hogy azok felemésszenek. Ugyan a nehéz időszakokat irányítani nem annyira lehet, az érzéseinket még tudjuk kontrollálni. Teret kell engedni nekik, de nem túl nagyot, nehogy felfaljanak és a személyiségünk helyére valami kínzó emóció telepedjen. No-no!
Próbálkozzunk! És megint és megint! Kilábalni úgy lehet egy-egy nehéz időszakból, ha elfogadjuk azt, megpróbáljuk felfedezni a lehetőségeit és igyekszünk kiépíteni egy helyzetnek megfelelő életvitelt. Ez soha nem megy elsőre és zökkenőmentesen. Az elmúlt hónapokban, megközelítőleg nyolcszor futottam neki különböző életviteli stílusoknak, hogy hozzá tudjak szokni a helyzethez, el tudjam fogadni az érzéseimet és tudjam azokat kezelni. Nyolcról nem sikerült, nyolc próbálkozást nyolc totális szétzuhanás követett. És ez R.E.N.D.B.E.N. van. Kilencedjére sikerült.
Ne szégyelld! El nem tudom mondani, mennyire bosszantó, hogy az emberek mindenhol boldognak és tökéletesnek akarják mutatni magukat, tisztelet a kivételnek. És nem csak a közösségi média felületein, hanem sajnos egymás között is, olykor a legszorosabb kapcsolatainkban is el akarjuk játszani, hogy minden okés. Persze nem kell panaszkodni, hencegni, sajnáltatni magunkat, de miért ne vallhatnánk be másoknak és magunknak, hogy most nem vagyunk jól? Nincs abban semmi szégyen, ha kicsit kifordulunk önmagunkból és belátjuk, a csodás máz mögött valami törékeny, sérülékeny dolog rejtőzik. Ezt mások legtöbbször nem látják, nem is sejtik. Legyünk őszinték és bátrak: mondjuk ki, hogy most nem okés!
Szeressünk! Ez is egy kritikus pont, hiszen olyat tanácsolok, amit hiába érzek elengedhetetlennek, számomra is nehéznek bizonyul. Fogadjuk el és szeressük azt az önmagunkat is, aki nincs a helyzet magaslatán, aki szétcsúszik, aki kifordult a keretei közül. Utólag pedig elképesztően jókat lehet mosolyogni, hogy mennyire igyekeztünk a kötelességek és megfelelések tengerében önmagunkra találni. Azt hiszem erre mondják, hogy disznó a jégen, vagy mi. :)
Nagy levegővétel. Nehéz helyzetben tengődünk, de ezek a tanácsok nem csak a jelen helyzetre adnak választ. Próbáljuk meg kihasználni a szituáció adta lehetőségeket és lássuk meg abban a jót is. Ezekben a visszavonulós hetekben lehet leginkább rendezni a gondolatainkat, a vágyainkat, az álmainkat, és ezeket a magunknak levont tanulságokat ne felejtsük el. Néha szükség van a 180 fokos fordulatokra, a teljes átalakításokra és bizonyos dolgok lezárására. Nem ez az utolsó alkalom, amikor segítséget várunk valakitől vagy valamitől. Nem szégyen szétesni, hiszen mindenki, még a legösszeszedettebbnek tűnő emberek is képesek olykor megcsúszni és eltanyálni.
Sok kitartást, felkiáltójelet és egészséget kívánok nektek!
Vigyázzatok magatokra nagyon, és még annál is jobban! :)
Panni
