Szerettem volna, ha a blogon olyan bejegyzések is megjelennek, amik a témakörön kívül szorosabban is összefűződnek. A szeretetnyelvekről már régóta tervezek szót ejteni, mert rendkívül fontosnak tartom őket, és most az időzítést is tökéletesnek gondolom. A karantén sok kapcsolatot nehézségekkel tarkított, a távolság vagy épp a folyamatos bezártság folytán. Az élet azonban lassan újraindul, felvesszük a kapcsolatot rég nem látott társainkkal és egy új életmódba zökkenünk mindig mellettünk lépegető szeretteinkkel.
Önmagunk és mások megértése
Gary Chapman 5 szeretetnyelvével még a gimnáziumi éveim alatt ismerkedtem meg. A módszer lényege, hogy egy kérdőív segítségével felfedezhetjük, mik számunkra az igazán fontos értékek, amiket társas kapcsolatainkban keresünk, valamint milyen módon érdemes érintkezni szeretteinkkel, hogy éreztessük, valóban számítanak nekünk. A minőségi idő, az érintés, az ajándékok, az elismerő szavak és a szívességek nyelve mindannyiunk szótárában ott lakozik, legfeljebb egyik dialektust jobban beszéljük, mint a másikat. Azonban nemcsak az a fontos, hogy beszéljük a saját szeretetnyelvünket, de értsük is a másikét.
A módszerre sokan úgy tekintenek, egy önismereti technika, ami segít feltérképezni a szükségleteinket és azokat az értékeket, amiket társas kapcsolatainkban keresünk. Ez segít abban, hogy olyan partnereket válasszunk magunk mellé, akik megértenek és akikkel egy húron pendülünk.
Azonban nem lehet mindenkinek hátat fordítani, aki nem a mi szavainkat beszéli, és nemcsak örökéletű, mély kapcsolatokat létesítünk. Ott vannak az osztály- és szaktársaink, kollégáink, főnökeink, szomszédaink, távoli rokonok, régi ismerősök. Egymás megértéséhez feltétlenül szükség van szeretetnyelveink feltérképezéséhez.
A sorozat öt részből, az öt szeretetnyelvből áll majd, ami egyenként mutatja be azokat Gary Chapman Az 5 szeretetnyelv titka fiataloknak című könyve és személyes tapasztalataim, meglátásaim alapján.
A minőségi idő
Rögtön ugorjunk is a mély vízbe! A sorozatot mindenképp a minőségi idő nyelvével szerettem volna kezdeni, mert tapasztalataim alapján ennek komplexitását a legnehezebb megérteni, felfogni. És persze nem utolsó szempont az sem, hogy a kitöltött kérdőív szerint torony magasan (80%) ez az elsődleges szeretetnyelvem, a többi csak pár százalékot kapott, a szívességek nyelve, pedig épp hogy megütötte az 1%-ot.
A minőségi idő szeretetnyelve végtelenül banálisan hangzik, legalábbis mindig ezt gondoltam. A többi szeretetnyelven egyértelmű, hogy mi okoz örömöt a másiknak és hogyan, milyen eszközökkel erősíti a kapcsolatokat, míg a minőségi időnél ez nem ennyire egyértelmű.
Sokáig nehezen barátkozó típusnak gondoltam magamat, és rendkívül nyomasztott a gondolat, hogy még nagyobb társaságokban is magányosnak érzem magam. A gimnáziumban folyamatosan azt éreztem, hogy még a legjobb barátnőimet sem érdeklem, nem figyelnek, a saját gondjaikkal vannak elfoglalva, és a többi. Ez komoly veszekedéseket szülhet, ha nem értjük meg, hogy ez nem feltétlenül az önzőségből ered (ahogy először gondolnánk), hanem egyszerűen más szeretetnyelvet beszélünk. Nem jövünk rá, hogy a másiknak nem arra van szüksége, amire gondolnánk. Mindenki a saját nyelvéből indul ki, tehát ha én az együtt töltött minőségi idő révén érzem, hogy szeretve vagyok, akkor másoknak is ezt fogom adni, gondolván, ami nekem jó, az neked is jó.
Fontos tehát: a másik hozzánk fordulásából könnyen kikövetkeztethető, mi a szeretetnyelve, hiszen azt fogja elsősorban nyújtani, amire neki is szüksége van.
Ahogy én aggódtam azon, hogy a barátnőim miért nem figyelnek rám, érdeklődnek felőlem, bizonyára ők is morfondíroztak magukban, hogy miért nem öleléssel köszöntöm őket, miért utasítok vissza szívességeket és miért nem halmozom el őket ajándékokkal. Ha már akkor felismertem volna a probléma forrását, talán hangot adhattam volna annak, hogy mire van szükségem, és megkérdezhettem volna, neked mire van szükséged ahhoz, hogy érezd, szeretlek.
Az ember tanul, és jó pár kapcsolatot maga mögött kell hagynia, hogy rájöjjön ezekre a nézeteltérésekre. Az 5 szeretetnyelv rengeteget segített abban, hogy nyíltan vagy épp titokban feltérképezzem mások szükségleteit és azt tudjam nyújtani nekik, amire valójában szükségük van. Továbbá én sem érzem rosszul magam már, hogy tudom, számomra sokkal értékesebb egy csendes helyen, két csésze kávé mellett eltöltött félórás beszélgetés, mint egy eget rengető buli vagy közös bandázás, ami ritkán ad lehetőséget a minőségi időre.
Egymás mellett – A nyelv prioritásai
A minőségi idő nem fizikális módon fejeződik ki. Élhet két ember egymás mellett úgy, hogy egymástól kilométeres távolságra érzik a másikat, és élhetünk két külön kontinensen, szoros kapcsolatban is. A lényeg, a hallgatás, az empátia és a másik… most ez nagyon szentimentálisan fog hangzani, de máshogy nem tudom kifejezni… lelki közelsége. A minőségi időt beszélőknek az a fontos, hogy az együtt töltött idő alatt érezzék, hogy figyelnek rájuk, megértik őket és kapnak visszacsatolást.
Vannak olyan emberek, akik ugyan rengeteg programot szerveznek a barátaikkal, szeretettel, kedvesen fordulnak a másik felé, a találkozások mégis úgy telnek el, hogy lényegi beszélgetésre, információcserére nem kerül sor. Megragadnak minden alkalmat, hogy magukról meséljenek, de elfelejtenek érdeklődni a másik felől. Ez nem azt jelenti, hogy ők gonoszak vagy önzőek, egyszerűen csak figyelmetlenül elmennek a lehetőség mellett, hogy a partnerüknek pont arra lenne szüksége, hogy érdeklődjenek felőle és reagáljanak rá.
A minőségi idő nem figyelemhiányt jelent, sőt! Azok az emberek, akik ezt a szeretetnyelvet beszélik, talán még jobban is figyelnek arra, hogy a társuk is szóhoz jusson és tökéketes, már-már tankönyvszerű diskurzus vagy vita alakuljon ki kettejük között mint, hogy ők megragadhassák a szónok szerepét. A beszélgetések lényege a másik meghallgatása.
Okés, hallgatlak – A beszélgetés
Az, hogy meghallgatjuk a másikat, nem jelenti, hogy meg is értjük. Közben nyomkodhatjuk a telefonunkat, kacsingathatunk a pincérrel, kibámulhatunk az ablakon és a többi. Ugyan halljuk, hogy a másik mit mond, valójában nem oda figyelünk. Ez az együtt töltött, de nem minőségi idő. Ahhoz, hogy a találkozó, a beszélgetés minőségi legyen empatikusan kell a másik felé fordulnunk. Nézzünk a szemébe! Tegyük el a telefont, könyvet, bármi mást, ami elvonhatja a figyelmünket! Felejtsük el a multi-taskingot, bármilyen jól megy! Figyeljünk a másik érzéseire is, ne csak a szavaira! A testünk is legyen kongruens, azt üzenje, amit gondolunk! REAGÁLJUNK! A minőségi idő beszélői számára nincs is idegesítőbb, mint mikor a partner nem reagál. Hiába hallgat figyelmesen, hiába üzen a testével is, hiába kérdez, ha az elhangzottakra csak bólint, hümmög vagy még ennyit se tesz, semmit nem ér az egész. Ugyanúgy a figyelmetlen jelenlétet fogja közvetíteni. Mint mondtam, mindenki a saját szeretnyelvéből indul ki, tehát a minőségi idő beszélői nemcsak meghallgatásra vágynak, de ők is hallgatni akarnak.
Lépjünk le együtt! – Programszervezés
Ha a beszélgetés alapszabályait már ismerjük, érdemes kitérni a programokra, együtt folytatott tevékenységekre is. A minőségi idő beszélőinek szinte teljesen mindegy, hogy sétálni, kávézni, mozizni megy a partnerével vagy csak otthon töltenek el egy kis időt. A lényeg az, hogy teljes figyelemmel legyünk jelen, az itt és mostban.
A kapcsolatunk elején Misi nem igazán értette, hogy miért olyan nagy dolog együtt megenni a fagyasztóból kihalászott jégkrémet vagy miért tartom feltétlenül szükségesnek, hogy együtt reggelizzünk. Hatalmas családból jött, ahol ez nem volt módi, az ő szeretetnyelve az érintés. Gondolom, mennyire bolondnak nézett, amikor ugráltam örömömben, hogy egy hosszú nap után végre megihatunk együtt egy-egy csésze kávét a kanapén. Más egy drága ékszernek vagy külföldi utazásnak örül ennyire (megsúgom a Dániában tett látogatásaink során a közös sétákat és az ablakban elköltött, beszélgetős reggeliket imádtam a legjobban). De ugyanígy örültem akkor is, amikor egy neves étterembe vitt, de a kedvenc sörözőnkben is annyira üdítő volt vele, mint Dániában vagy az országhírű fogások mellett. Sok időbe telt, mire el tudtam neki magyarázni, hogy igazából nem a fagyi, a kávé vagy a reggeli a lényeg, hanem az, hogy ilyenkor félreteszünk mindent, közösen csinálunk valamit, beszélgetünk, megvitatjuk a nap apróságait és mélyebb dolgok megvitatásába bonyolódunk. Figyelünk egymásra, kérdezünk és felelünk, és ez adja az élmény magját. Teljesen mindegy hol vagyunk, és mit csinálunk, a lényeg, hogy EGYÜTT vagyunk.
A fekete leves – A viták szépsége
A beszélgetések és a programok után térjük rá egy kissé meredekebb témára, a vitákra. Minden emberi kapcsolatban előfordulnak nézeteltérések. Ez helyénvaló, sőt szükséges is. A szeretetnyelvek segítenek abban, hogy a vitákból ne kerekedjenek végzetes elválások. A minőségi idő beszélői a vitában is a minőségre törekednek, tehát észérvekre hagyatkoznak és ezt is várják el a másiktól. Veszekedés vagy békülés esetén pedig semmi szükségük ajándékokra vagy más enyhítő meglepetésekre. Megbeszélésre és közös, nem egyoldalú, hanem hangsúlyozom közös komprimusszomra viszont annál inkább.
Misivel nagyon érdekes módon vitatkozunk. Minden nézeteltérés vagy (nagy ritkán) veszekedés esetén szeretem átvenni, hol beszéltünk el egymás mellett, mit tehetünk közösen annak érdekében, hogy máskor ez ne forduljon elő. Megkérdezem, mit rontottam el, miben fejlődhetek, és nyilván hangot akarok adni a saját érzéseimnek is. Számomra ez segít egy vita lezárásában és a békülésben. Misi viszont az érintések nyelvén profi, így ha vitatkozunk, mindig ölelgetni akar és személyes sértésnek veszi, ha nem fogadom el a közeledését. Neki ez segítene a békülésben. Szerencsére, ezt a különbséget elég korán felfedeztük, tudtuk orvosolni és figyelünk, hogy a legdurvább veszekedéseink közben és után is sor kerüljön a másik nyelvének kifejeződésére, ezzel éreztetve, hogy a nézeteltérésektől függetlenül ugyanúgy szeretjük egymást. Ez nem ment elsőre, hiszen ki akarna észérvekbe bocsátkozni, ha csak egy ölelésre van szüksége és ki akar a másikhoz odabújni, amikor annyi kimondásra való gondolat kavarog benne. De a gyakorlás csodákra képes! :)
Mit tarts észben?
A minőségi idő szeretnyelve néha nehezen érthető, átérezhető
Az alapja az őszinte érdeklődés, aktív figyelem, meghallgatás és empátia
Beszélgetéseink során teljes figyelemmel legyünk jelen, testünk-lelkünk egyaránt az itt és mostban szerepeljen!
A beszélgetések során ne telefonozzunk, ne vonja el semmi a figyelmünket!
Figyeljünk a testtartásunkra is!
Mindig reagáljunk!
A programszervezést nem kell túllihegni, a lényeg az együtt töltött időn van, nem a programon magán!
Viták során ne térjünk el a tárgytól, észérveket sorakoztassunk fel, hallgassuk meg a másikat, reagáljunk rá, legyünk nyitottak a kompromisszumra!
És ami a legfontosabb: az együtt töltött idő nem minőségi mindaddig, míg nem tesszük azzá! Remélem, némiképp tudtam segíteni, magatokra vagy szeretteitekre ismertetek. Bátran ajánlom Chapman könyveit, gyorsan átrágható, egyszerű olvasmányok, viszont amit nyújtanak, azok magabiztosan alkalmazhatók és kamatoztathatók a kapcsolatok nyílt vizén. Legközelebb pedig továbblépünk a következő szeretetnyelvre, az érintések szavaira.
Addig is vigyázzatok magatokra és próbálgassátok a szeretnyelveiteket!
Panni
