Február utolsó előtti előtti hétvégéjére igazi kihívás egy üdítő szabadidős programot találni. A téli hidegben és a járványhelyzetben nem mozdulunk ki szívesen, de ez nem jelenti azt, hogy fel kell adjuk a minőségi kikapcsolódásról szóló ábrándjainkat. Hoztam nektek 3 filmet bekuckózós estékre, de nem akármilyen módon! Ajánlásaimat kiegészítettem pár hangulatteremtő tippel, hogy a filmes esténk igazán meghitt, egyedi és hangulatos legyen!
Bohózat, színek, abszurd viccek
Grand Hotel Budapest
Ezt a bekezdést egy Wes Anderson előtti igen mély főhajtással kezdem. A rendező munkái általában kifogástalanok, de a Grand Hotel Budapest mindent felülmúl. A történet Stefan Zweig írásain alapul, bár nem egy igazi adaptációról van szó. Anderson inkább csak bizonyos helyzeteket, szereplőket és egyfajta hangulatot kölcsönöz az osztrák írótól, akinek élete amúgy tragikus körülmények közt öngyilkossággal végződött. A történet egy szállóban dolgozó komornyikról szól, aki egy vendége öröksége folytán értékes festményhez jut hozzá. A meggazdagodás helyett azonban óriási kalamajkába keveredik, képrablással vádolják. De tovább nem is folytatom, hiszen egyáltalán nem a sztori a lényeg. A cselekmény egy mesés, színes, humoros elemekkel jól kipárnázott keretben lett elhelyezve, aminek mélyén persze komolyabb üzenetre is lelhetünk. A Grand Hotel Budapest a 20. századi kelet-európai országok közhangulatát, mentalitását és nehézségeit hivatott a vászonra visszahívni, hogy frappáns módon szembesítse nézőit azon országok helyzetével, akik a két háború alatt jóval kiszolgáltatottabb helyzetben voltak, mint azok a nagyhatalmak, amikről minden tankönyv is szól. A színészek esetében órási húzónevekkel van dolgunk, de a rendezői kreativitás minden karakterbeli játékot felülmúl. Sziporkázó színek, abszurd viccek, kifacsart pózok, elképesztő díszlet, mesebeli operatőri munka, hihetetlen játék a kompozíciókkal – na, aki szeret a sztori és a színészek mellett ilyen ínyencségekre is figyelni, annak a Grand Hotel tökéletes választás. Sokáig rejtély tárgya volt, hogy miért pont Budapest lett a szálló neve, a rendező szerint azonban nincs különösebb indíttatás emögött, egyszerűen csak ezzel akarta fémjelezni, hogy filmje Európa keleti felén játszódik.
Így dobd fel az estét!
Ne csak Wes Anderson filmje, de az esténk is legyen mesés! Teremtsünk hangulatot puha takarókkal, gyertyákkal. Nincs késő még elkortyolni a tél utolsó forró csokiját, amit igazán rózsaszín pillecukrokkal dobhatunk fel!
Misztikum, csavaros eset, skandináv hangulat
A bűnös
A skandináv alkotások egyedi, kissé zord, misztikus, de kétségkívül érdekfeszítő hangulatát talán senkinek nem kell részletesen bemutatni. Gustav Möller A bűnös filmje is tulajdonképpen ezeket az elemeket helyezi el csavaros thriller történetében. A sztori igazából két síkon fut. Megismerjük Asgert, aki a segélyhívó egyik diszpécsereként dolgozik. Egyik este azonban olyan hívást kap, amit aztán egy sor másik telefon követ és szépen lassan kibontakozik egy rejtélyes történet, aminek felgöngyölítése mindössze Asger szempontjából, tehát a vonal túlsó végéről lehetséges. A film egyetlen szobában játszódik, egyetlen (jelentős) karakterrel. Felfoghatjuk egyfajta monodrámaként is. Elképesztő, hogy ugyan semmilyen akció nem pereg le előttünk, a figyelmünk mégsem lankad. Möller tett róla, hogy a megfelelő hanghatásokkal és persze az Asgert alakító színész fantasztikus játékával pattanásig húzza az idegeinket. A másik történeti sík pedig még egyet csavar a dolgon. Nem csak az az érdekes kérdés, hogy mi történik a számunkra nem látható oldalon, a vonal másik végén a hívóval, hanem az is, hogy Asger miért ül a diszpécseri székben. E két szál összefonódása izgalmas elegye lesz egy sor etikai kérdésnek, így nemcsak izgalmakkal és egy magas színvonalú, egyedi filmélménnyel gazdagodhatunk, de tálcán kapunk egy sor gondolkodnivalót is. És amiért újabb fejhatás következik: bármilyen hihetetlen, de ez a rendező Möller első munkája – és mondanom sem kell, hogy azonnal leadta vele a babérokat.
Így dobd fel az estét!
Dán alkotásról van szó, így a tökéletes hangulat érdekében érdemes valami skandináv finomságban gondolkodnunk. A dánok jellegzetes étele, a smørrebrød hibátlan vacsoraötlet lehet. Igazából rozskenyérről van szó, amit mindenféle ínyencséggel pakolnak meg: vajjal, zsírral, hússal, tenger gyümölcseivel vagy zöldséggel. Engedjük szabadjára a fantáziánkat és hozzuk össze a kedvenc variációnkat. Érdekes adalék, hogy a smørrebrødot sosem eszik kézzel, kizárólag evőeszközzel.
Kultikus, alvilági, szerethető karakterek
Ponyvaregény
Ha nem láttuk még, azért, ha igen, azért. Tarantino Ponyvaregényét nem lehet elégszer megnézni. A kultikus rétegfilm minden egyes alkalommal nyújt valami újat, ismeretlen dimenziókat tár fel és szétrobbantja az elménket. Nagy kedvencem, zseniális alkotásról van szó. Vincent és Jules kalandjait egy hagymaszerkezetű történet keretein belül követhetjük nyomon, ami különálló “fejezeteket” alkot. Küldetésük egy aktatáska visszaszerzése, de ehhez jó pár emberrel konfrontálódniuk kell, jó pár cigit el kell szívniuk és egy picit talán önmagukkal is meg kell küzdeniük. Nem akarom lelőni a poént, de sok szempontból filmtörténeti mérföldkőnek tekinthető alkotásról van szó, amiben olyan forgatókönyvi megoldások vannak, amik korábban szinte egyetlen más műre sem voltak jellemzők. Ráadásul annyi kulturális utalással és belső poénnal bővelkedik, hogy diplomamunkát lehetne belőle írni. Így azt ajánlom, hogy a film után mindenképp nézzünk utána egy kicsit a hátterének és annak, milyen ínyencségeket vitt bele Tarantino, amik talán sokadik megnézés után se tűnhetnek fel számunkra.
Így dobd fel az estét!
Elképesztően sokszínű filmről van szó, így érdemes ehhez passzoló nassolnivalóval és italokkal feldobni az estét. Szeletekre vágott zöldségekkel és több ízű mártogatóssal vagy borkóstolóval spékelhetjük meg a hangulatot. A film után pedig egy kellemes beszélgetéssel érdemes zárnunk az estét, mely során megoszthatjuk a másikkal, kinek mit adott, jelentett a Ponyvaregény.
