Ugyan ez most nem a kimeríthetetlen utazások ideje, legutóbbi kiruccanásunkat mégis megosztanám veletek. Talán jót is tesz majd, ha pár perc erejéig kirepülünk a négy fal közül.
Nehéz döntés
Misivel a sok egyéni fogadalmunk mellett a közös 2020-as elképzeléseink közé tartozik, hogy teszünk legalább kettő külföldi kiruccanást. Most vagyunk fiatalok, életünknek ebben a szakaszában van a leginkább lehetőségünk kissé kiszakadni otthonról és megtapasztalni a világot. Ugyan ez az év talán nem az utazások ideje lesz, szerencsére még a koronavírus berobbanása előtt sikerült eljutnunk Dániába.
Március elején már lehetett érezni, hogy a járvány Magyarországgal és Dániával sem fog kivételt tenni. Rengeteget gondolkodtunk azon, hogy érdemes-e elindulni, mert ugyan akkoriban minket még nem ért el a vész (vagy nem tudtunk róla), de a repülőterek melegágyai lehetnek a fertőzésnek. Éreztük a dolog súlyát, hogy ez nem játék, mégsem akartunk elszalasztani egy remek lehetőséget, amit már hónapok óta terveztünk, nem is beszélve az asztalon várakozó útlevelekről, kinyomtatott repjegyekről és a többiről. Szóval, úgy döntöttünk, hogy felszerelkezve mindenféle fertőtlenítővel, kéztörlővel, maszkkal (ezt végül nem sikerült beszerezni), de belevágunk a kis kalandba tekintve, hogy semmilyen korlátozás vagy figyelmeztetés nem biztatott ennek ellenkezőjére akkor még.
Utca Koppenhágában
Kiszakadni a megszokottból
És nem bántuk meg. Elképesztően üdítő volt kiszakadni a megszokott hétköznapokból, hátrahagyni a tennivalókat, a munkát, a beadandókat, meg persze a rengeteg hírt, amiknek akkoriban még aktív követői voltunk (ma már korlátozzuk a hírfogyasztásunk mennyiségét a mentális egészségünk érdekében). Egyszerűen jó volt idegennek lenni, úgy, hogy mi egymáshoz viszont rendkívül közel állunk. Olyan volt, mintha mi tudnánk valamit, amit a dánok nem, de közben tudásra éhesen lestük annak a kultúrának a szereplőit, amibe belecsöppentünk. És minden bizonnyal sokat többet tudnak a nyugodt, kiegyensúlyozott, autentikus életről, mint amennyit, mi valaha is tudni fogunk.
A “hygge” kifejezés már széles körökben ismert, ez a dánok életérzése, ami a nyugalommal, békével írható le, bár nehéz lefordítani.
Ezt érezni kell, és Koppenhágában lehetőségünk adódott, hogy beszippantsuk ennek illatát. Bevallom, máshogy képzeltem el az életvitelüket. Azt gondoltam, ez egy soha meg nem rontható, pozitív valami, ami a legnagyobb szürkeségben is eláraszt, megnyugtat, elringat egy békés állapotban. De a hygge ennél sokkal valóságosabb.
Az autentikus élet legjava
Koppenhága utcáin járva valóban mindig elárasztott ez a békés érzés. Az emberek elképesztően nyugodtak, nem sietnek sehova. De tényleg, hihetetlenül lassúak, vagyis a mi rohanós, percre beosztott életünk mellett ez az időbeli “lazaság” mindenképpen annak tekinthető.
Nem ők alkalmazkodnak az időhöz, hanem az hozzájuk.
Fegyelmezettek, csendesek, kívülről rendkívül “jól neveltnek” tűnnek. A bizalom egymás felé érezhető, hiszen nem lakatolják le a bicikliket, nincsen szükség ellenőrökre sem, de jattot sem fogadnak el sehol. Kedvesen visszautasítják mondván, a fizetésüket a főnök osztja, nem a vendég. Mindenki tudja a dolgát, a felelősségét. Az az elképesztően hangos, kényelmes magatartás, ami mondjuk a németeknél megfigyelhető, hiányzik belőlük. Mégis teret engednek a szabadságnak, az autentikus vonások minden formájának. A nyugodt, már-már visszahúzódó élet nem egyenlő a szürkeséggel, egyszerűen csak halkabban őrzik kincseiket. Rengeteg egyéniséget látni az utcán, és ami még üdítőbb volt, hogy senki nem fordul utánuk, ha kicsit másképp néznek ki, más ruhát viselnek vagy eltérnek a “megszokottól”, ami náluk szerintem nem is egy létező fogalom. A dánoknál az autentikus élet, az egyéniség finom kifejezése és a természetességnek való hódolat a “megszokott”, és kész.
Színes épületek Koppenhágában
Az ablakból más
Visszatérve a hygge valóságosságára azonban be kell valljam, hogy a Koppenhága szűk utcáin tapasztalt csendes embertömeg nyugalma és természetessége a külvárosban már magányosnak és lehangoltnak tetszett, nem is beszélve az elképesztően zord időjárásról. A szállásunk Koppenhága egy kívül eső részén helyezkedett el, és ugyan kevés időt töltöttünk el itt, a hatalmas ablakokon kitekintve (és ablakokban reggelizve) megállapítottuk, hogy itt ez már túl nyugodt. Személyenként változóak az igényeink, de fiatalként vágyódunk egy kis nyüzsgésre, egy kis életre, erre a magányos nyugalomra majd talán negyven éves korunk felett lesz égető szükségünk. Ez tehát az egyetlen, amiért nem élnék hosszú távon a városban. Na jó, meg a szél, azt nagyon nehezen viselem. :)
Harapás a dán életből
A dán élet elképesztően drága, az emberek átlagkeresete forintba átszámolva az egymillió felett van. A gasztronómiai élmény kiélvezését ez nagyban nehezítette, de nem bántuk különösebben. A reggeliket egy nap kivétellel a közeli szupermarketben vásárolt élelmiszerekkel oldottuk meg, míg az ebédet és a vacsorát nagyrészt a városban költöttük el. Különösebb fogást nem tudnék kiemelni, a smorrebroad a helyi különlegesség, de nekünk szimpatikusabbak voltak a helyi pékségek, amik egyben cukrászdaként is funkcionálnak. Istenibbnél istenibb finomságok rejtőznek a helyiségek pultjai mögött. Szóval, első állomásul biztosan egy helyi pékséget ajánlanék, ahol a frissen sült, ropogós, meleg, sós és édes csodákból egyaránt tudtok válogatni.
A város meglehetősen tiszta, az utcák Budapesthez hasonlóan igen szűkek, hangulatosak. A dán építészet és lakberendezés magával ragadó. A nagy ablakok kérdését azonban mai napig nem sikerült megfejtenünk. A dánok ugyanis mintha nem ismernék a függönyöket. A legtöbb lakás hatalmas ablakkal rendelkezik, és még az esti órákban sem takarják el a kilátást, így a legtöbb apartmanba szabad betekintésünk volt.
Merre repülj?
Az utazás menetrendjét közösen terveztük meg úgy, hogy abban legyen egyaránt kulturális, történelmi és szórakoztató program is, bejárva a helyi neves pékségeket, éttermeket, és a csatangolásra is jusson idő. Nem is beszélve arról, hogy végül anyukám és a húgom is velünk tartott, így nekik is találnunk kellett érdekességeket. Rajongok a kiállításokért, a képzőművészetért, a csodás parkokért és népszerű étkezdékért, kávézókért, de a legtöbbet az utcákon bóklászva lehet megtapasztalni egy másik kultúrából. A tömegközlekedés ugyan nagyon jól kiépített, átlátható, gyors és praktikus, én mégis inkább a megállók lesétálását ajánlom. Az igazi dán hangulatot, a hygget így lehet felfogni a leginkább, és így érzed azt a varázslatos érzést, amire aztán a leginkább emlékezni fogsz majd.
Ha véget ér ez az időszak, és végre újból lehetőségetek adódik a biztonságos utazásra, érdemes megnézni a következő helyeket:
Must see, az én kedvenc helyeim
Nyhavn
A színes házakkal pettyezett kikötő Koppenhágában talán a turisták leghíresebb célállomása, nem hiába. Ugyan a tömeggel számolni kell, de a hely csodálatos, hangulatos, barátságos, és egy sor étkezde is található a part mentén.
Nyhavn
Stroget
A helyi Váci utca, ami szintén tökéletes helyszín a csatangolásra. Rendkívül hosszú utcáról van szó, de abszolút elrepül az idő, amíg megteszed ezt a távot. Nemzetközileg ismert és helyi üzletek mellett, kávézók, múzeumok és más látványosságok is találhatók itt.
Stroget, Stork Fountin
Botanical Garden
Hatalmas kaktusz- és pálmaház, több száz éves növénykülönlegességekkel. A fák tetejére egy lépcsőn fel is lehet mászni. Sok botanikus kertben jártam már, de ez tényleg vitte a prémet.
Botanical Garden
Nemzeti Galéria
Ez soha nem maradhat ki egyetlen utazásunk során sem. :D Egy kiállítás kivételével (hatalmas volt a sor), az egész épületet bejártuk, a helyi alkotóktól a szürrealistákon át a modern képzőművészet ismert, valamint kevésbé népszerű alkotásaiig. A hely számos programnak helyet ad, egy önképző rajzszakköre is rábukkantunk, ahol épp egy fiatal fiú állt modellt aktképek készítéséhez.
Nemzeti Galéria
Rundetaarn
Romantikus hely, gyönyörű kilátás. A kerek torony tejére felérve egész Koppenhága a lábunk alatt hevert. Itt egy padon ücsörögve, egymás vállára hajtva a fejünk nassoltunk az éppen akkor vásárolt “Bundle of joy” nevű cukorka összeállításból. Hát igen, ez ám a bundle of joy. :)
Bundle of joy szerzeményünk (A Rundetaarn tetején inkább nézelődtünk, mintsem fotóztunk)
További látványosságok, amiket őszinte szívvel ajánlok:
Kishableány
Gefion Fountin
Stork Fountin
City Hall Square
Andersen szobra
Guiness Record Museum
Márvány templom
Rosenborh-palota
Superkilen
Operaház
Ahol haparhatsz egy jót:
Lagkagehuset (az ultimate best)
Grod
Juno
Joe and the Juices (ez nem dán, de imádom)
Nagy levegővétel, és a blogposzt végére érve szálljunk vissza kis kalitkáinkba még egy kis időre. Remélem, üdítően hatott rátok ez a kis emlékekből felépített utazás. Tartsatok ki, vigyázzatok magatokra, hogy aztán újult erővel fedezhessétek fel újból a világot!
Panni
