Ez a blogbejegyzés nem a született vegán aktivistáknak és az újrahasznosítás nagymenőinek szól, hanem a fogyasztói társadalom azon tagjainak, akik még csak próbálkoznak a környezettudatos életmóddal. Mert sajnos ez nem egyszerű folyamat, és nem mindenkinek sikerül azonnal egyről a kettőre váltania. De akkor mit is csináljunk?
Miért nincs átmenet?
A csapból is a környezettudatosság és a klímaválság problémája folyik, zubog, ömlik ránk. A gond ezzel csupán csak annyi, hogy legtöbbünk megáll ezen a szinten. A környezettudatosság így csak beszédtéma marad, és nem válik az cselekedetté. De miért lehetséges ez, amikor köztudott, hogy nagy a baj?
A probléma talán az, hogy éles határvonalat állítottunk az ökobarát személyek és a fogyasztói társadalom bűnösei közt. Vagy vegán aktivista vagy költekező plázapecér. Vagy Greta Thunberg-hívő vagy műanyag zacskó huszár. Vagy mindenről lemondasz a környezeted érdekében vagy felesleges is próbálkoznod a Föld megmentésével.
Egyszerűen nincs átmenet a kettő között, nincs olyan, hogy valaki “csak” barátkozik ezzel az új életmóddal, vagy “csak” elkezd lemondogatni dolgokról. Pedig van.
Imádom emlegetni a kis lépéseket, és ez most sem lesz másképp. Igenis vagyunk egy páran, akik ha ugyan érzékelik is a klímaválság súlyosságát és lehetséges következményeit, mégsem tudunk egyik napról a másikra azonnal lemondani mindenről. Ennek oka, hogy egy több éve megszokott életmódot nem tudunk csak úgy eldobni magunktól. Másrészt nem beszélünk eleget a “hogyan”-ról. A pánikkeltés, az ijesztegetés és a számadatokkal való dobálózás fontos része a környezettudatosságról folytatott diskurzusnak, hiszen nem egyszerű témáról van szó, és ezek nélkül el is vesztené a komolyságát, enélkül nem figyelnénk fel a dologra. De nem elég itt megállni Érdemes arról is szót ejteni, hogy hogyan lehet környezettudatos lépéseket implikálni a mindennapjainkba. A blogon a Lifestyle topic egyik sarkalatos pontja tehát ez lesz: a hogyan.
Közös lépegetés
A blogon a január legfőképpen az új évre való felkészülésről és a fogadalmakról szól, így nem véletlenül most írok erről nektek. Biztos vagyok benne, hogy nem egy és nem két olvasónak szerepel a környezettudatosságra való odafigyelés a fogadalmi listáján. Ez alól én sem vagyok kivétel.
Pár éve kezdtem el tudatosítani magamban, hogy milyen fontos lenne bizonyos szokásainkat megváltoztatni a környezettudatosság érdekében. De ekkor még a szüleimmel laktam, a háztartást nem én vezettem, nem én döntöttem arról, hogy mit és hogyan veszünk, eszünk, használunk etcetra.
És ezért is fontos a kis lépésekről beszélni, hiszen bármennyire is nagy a baj, rendkívül nehéz mondjuk egy ötgyerekes családban arra figyelni, hogy minden babának tiszta legyen a mosható pelusa, minden kamasznak készenlétben álljon a mosható betétje és intim kelyhe, illetve, hogy a család összes tagjának jusson mosható arctisztító korong a megszokott vatta helyett. Na, szóval ez így szinte elképzelhetetlen, demotiváló és elkeserítő, de ennek is ellenére van számos olyan kis trükk, olyan kis lépés, amivel még az ötgyerekes család is tud tenni valamit egy szebb jövőért.
Ez mégsem könnyű feladat. Amikor különköltöztem a családomtól, hónapokig én is a bevett szokásokat alkalmaztam a saját háztartásomban. Ugyanazt vettem és használtam mindenből, amit anyukám, mert tudtam, hogy az neki bevált, illetve évek óta ragaszkodott azokhoz a termékekhez, nem véletlenül. De amint belejöttem az egyedülélősdibe, rájöttem, hogy ezt lehet másképp is. A váltás azonban nem ment egyik napról a másikra, hanem hónapok kellettek hozzá, hogy hozzászoktassam magam egy új életvitelhez. És ez még most is tart, még most is kísérletezek sok dologgal, és szépen lassan, kis lépésekben (!) haladok előre egy egyre környezettudatosabb élet felé. Erre a kis közös “lépegetésre” hívlak titeket is!
Sikeres és lelkes átalakulás?
Greta Thunberg egy beszédjében a cselekvés fontosságát hangsúlyozza, miszerint nem elég hangoztatni a problémát és remélni annak megoldását, hanem azért bizony tenni is kell. Nekem, neked, nekünk. Azzal azonban nem értek egyet, hogy ez a cselekedet csak és kizárólag valami radikális, 180 fokos fordulat lehet, mert ugyan valóban ez a legeffektívebb, mégsem minden esetben kivitelezhető. És nincs ezzel semmi baj! Ugyan a politikai életben és a társadalmi szabályozások szintjén talán nincs idő a kis lépésekre, de a háztartásunkban azért mégsiscsak jogunk van haladni a saját tempónkban. És hogy miért?
Tegyük fel, Zsófi eldönti, hogy 2020-tól igazán zöld életet fog folytatni, vagyis áttér vegán életmódra, nem vesz fast-fashion ruhadarabokat és mindenből mosható, újrahasznosítható dolgot vásárol. Nem használ nejlonzacskót és műanyagpoharat, rá se néz az eldobható borotvára vagy a nem vegán és nem cruelty-free kozmetikumokra. Ergo az egész életét, az összes szokását megváltoztatja, egyik napról a másikra. De azzal nem számol, hogy a szervezete nem fogja elfogadni ezt a hirtelen, gyors étrendi változást és megvonást, hogy otthon fogja hagyni a vászontáskákat. Továbbá nem lesz pénze beszerezni ennyi új vegán, újrahasznosított ruhadarabot és terméket, amikor ennek piaca hazánkban különösen szűk, illetve költséges. Szóval Zsófi úgy január vége környékén le is mond elképzeléséről, és elkeseredettségében el is felejti a zöld élet lehetséges opcióit. Tipikus.
Ha azonban Zsófi szépen lassan elkezdene lemondani a húsról, a következő hónapban a tejről, majd később más tejtermékekről és a tojásról, ezzel több időt adva szervezetének a változásra, bizonyára sikeresebben és lelkesebben történne az átalakulás. Sokkal effektívebb tehát, ha először csak a műanyag zacskókról, eldobható kávés poharakról és vizes palackokról mondunk le, minthogy az egész háztartást azonnal átalakítsuk, és megvonjunk magunktól mindent.
Rólunk is szól
A változás, a zöld életmód nemcsak arról szól, hogy megakadályozzunk egy klímakatasztrófát, hanem arról is, hogy egy olyan jövőt teremtsünk magunknak és a gyerekeinknek, amit aztán nyugodt szívvel és tiszta lélegzettel tudunk élvezni. Tehát valahol rólunk is szól ez a dolog, ami azt jelenti, hogy már csak saját magunk érdekében is érdemes lenne élvezni a zölddé válás mérföldköveit. A változást pedig nem könnyű megszokni és főleg élvezni, ha mindezt azonnal, pillanatokon belül akarjuk, időt sem adva magunknak.
Az én első lépésemet november környékén tettem meg először, azzal, hogy a megszokott öblítőt egy vegán, újrahasznosított csomagolásban kapható termékkel kezdtem el helyettesíteni. Ha pedig elfogy a jelenlegi mosóporom, minden bizonnyal áttérek az illatcseppekkel kevert mosószódára. Januártól nem veszek palackozott vizet, eldobható kávés poharat, műanyag dobozos gyümölcsöt és zöldséget, de a nejlonzacskókat is igyekszem leváltani újrahasznosítható kis tasakokra. És ha ezekhez mind tartósan tudom magam tartani, akkor majd jöhet egy újabb és újabb kis lépés, amivel tudok tenni valamit a környezetünkért. Kis lépések, de lépések.
Nem szégyen bevallani, hogy csak kis lépésekben tudunk haladni. Nincs azzal semmi baj, ha (egyelőre) csak apróbb változtatásokat tudunk a mindennapjainkba ültetni. Az sem szégyen, ha valamiről minden próbálkozásunk ellenére sem tudunk lemondani, ha valamihez ragaszkodunk. A környezettudatos életmód nem feltétlen a mindenről való lemondást jelenti, hanem a cselekvésre, a változásra és a fejlődésre való készséget, hajlandóságot.
Szóval, ha valakinek szerepelne az újévi fogadalmi listáján a környezettudatos életmódra való törekvés, mindenképp gondolja végig, milyen mértékben lesz képes beadagolni magának a változást. Van olyan, akinek tényleg megy egyik napról a másikra, vagy eleve nem is használ olyan termékeket, amik megnehezítenék az átállást. Van olyan, akinek pár hónap vagy hét is elég egy teljesen új életmódba való elhelyezkedésre, és van olyan is, akinek több időre, akár évekre van szüksége mindehhez. Ezzel semmi gond nincs, mindaddig, amíg megvan bennünk a lelkes cselekvőképesség és a tenniakarás a jövőnk érdekében.
Szép zöldülést kívánok mindenkinek,
Panni
