Az újévi fogadalmak listáján bizonyára nem egy és nem két embernek szerepel az irodalomhoz való közelebb kerülés. A nagy rohanásban azonban mégis megfeledkezünk magunknak tett ígéreteinkről. Mutatok nektek három kötetet, amiben igazán rövid írások adnak valami elképesztően értékeset számunkra. Kiváló olvasmányok ébredés után, lefekvés előtt, két megálló között, de tökéletes harapnivaló a délutáni fekete mellé is.
Márai Sándor: Füves könyv
A füves könyvek eredetileg kertészeti útmutatók voltak, amik rövid leírásokat és utasításokat tartalmaztak egy-egy növényhez. Sikerének titka a lényegretörő, tartalmas segítségnyújtás volt. Aki beleolvasott az könnyen és egyszerűen megtalálta gondját-baját, és arra a megoldást. A füves könyvek a szépirodalomban is hasonló szerepet töltenek be: az élet nagy kérdéseire adnak rövidke választ, kimondatlan, elnyomott érzelmeinknek mutatnak tükröt, és megfogalmazzák mindazt, amit mi képtelenek vagyunk.
Rajongok Márai írásaiért, így nem csoda, hogy azonnal a már sokak által ismert vagy emlegetett füves könyvével kezdem. Kötetében számtalan dologra kitér, nagyon árnyalja azt is, miről ír pontosan. Míg Weöres például tágabb megfogalmazásban beszél a dolgokról, addig Márai füves könyvében konkrét helyzetekre szűkíti a témát. Az írásai legtöbbször buzdítások vagy segítő karnyújtások, amik képesek kihúzni a legnagyobb slamasztikából is. Ír egy rendszerről, amit később megismerünk, arról, hogy soha semmitől nem kell félnünk, vagy arról, hogyan csaljuk meg az orvost. De körbejárja a szenvedélyek, a babonák, az öltözkedés, a szexus kérdéseit is, de nem maradhat ki a sorból a reszelt alma és a sárgarépa sem. Sokszínű, váratlan, határt nem ismerő, egyedi írások ezek, amiről végre valaki mer írni. Stílusa könnyed, olyan polgáriasan pimasz, kedves, olykor megengedő vagy épp lázadozó, na egy szóval… Márai.
“Tovább kell menned hiszen dolgod van” (Arról, hogy minden nap tovább kell menned)
Weöres Sándor: Füves könyv
Weöres Sándorral sokáig nem voltam kibékülve, egyszerűen messze állt tőlem a stílusa, a szertelen szabályossága és szigorú játékossága. Egy irodalmi vetélkedőn nyereményként azonban megkaptam a füves könyvét, amivel sokáig nem is foglalkoztam. Hónapok múlva, amikor rengeteg kérdés és gondolat pörgött bennem válasz nélkül, felkaptam és belelapoztam. Azóta bárhova megyek, bármerre utazok, Weöres Sándor sorai jönnek velem. Akárhányszor kinyitom, találok valami orvosságot a lelki bajaimra, vagy épp ha mást nem, olyan sorokat, amik mintha vállon veregetnének és nem hagynak meg a magány érzetében.
Weöres Sándor mesél a családról, a szerelemől, a lélekről, az erkölcsről, a pénzről, a hazafiságról, a politikáról, a vallásról, a hitről, önmagunkról, tulajdonképp mindenről, ami foglalkoztathat. A füves könyve olyan, mint egy elképesztően közeli barát, aki nulla-huszonnégyben készenlétben áll, hogy pár bölcs gondolattal vagy egy-egy humoros megjegyzéssel kisegítsen.
"A súly, amit a válladra teszek, csak egy emelő-cövek, mellyel terheidet könnyebben viszed." (Hogy viheted könnyebben terheidet?)
Weöres Sándor: A teljesség felé
Ez a kötet nem szigorúan véve tartozik a füves könyvek közé, ám én mégsem tudom elképzelni az előző nélkül. A kettő együtt jár, valamiképp összetartoznak, és csak így tudnak teljeset nyújtani.
A teljesség felé kevésbé olyan gyakorlatias és kézzelfogható, mint füves könyv társa. Nem úgy van szó a világról, a kapcsolatokról és a gondokról, mint ahogy fentebb ecseteltem. A teljesség felé sokkal inkább a lélek ágas-bogas útvesztőiben kíván minket kalauzolni, és önmagunk megismerésére buzdít. A füves könyv olyan dolgokat taglal, amit itt hagyunk majd a földön, és amik nagyrészt foglalkoztatnak minket, ám ez a kötet azzal foglalkozik, amik mi igazán belül vagyunk, vagy jó lenne, ha lennénk. Weöres többek közt a szeretet, harmónia, béke és a mulandóság kérdéseit járja körbe, miközben szavaival egy teljesen másik világba repít minket. Amikor a sorait olvasom valóban úgy érzem, hogy a mindenség vagy a teljesség univerzumában kergeti a megfogalmazhatatlan tényeket a lelkünkkel kapcsolatban. Egészen más, sokkal mélyebb, elgondolkodtatóbb hangvételű, mint füves könyv társa. Sokszor nem is érthető első olvasatra, mire gondol pontosan, Weöres a lélek bajaira és működésére írt használati utasításait saját értelmezésünkre, és belátásunkra bízza.
Weöres azonban nálam tízszer jobban mondja el, mi a kötet lényege: "Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás… Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek."
"A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét." (Genesis)
Jó olvasgatást kívánok!
Panni
