top of page

A motivációról

Szerző képe: Panni KissPanni Kiss

Céljai, álmai és vágyai mindenkinek vannak, gyakran csak nem igazán tudjuk, hogyan lehet értük tenni is valamit. A motiváció és a céltudatosság fogalma talán túlságosan ki van kopva a köztudatból ahhoz, hogy ezek segítségével képesek legyünk apró lépéseket tenni szívügyünk érdekében. Erre a kóros “tudatlanságra” mindenképp érdemes lenne megoldást találni, elsősorban fejlődésünk miatt. És hogy hogyan? :)

 

A motivációról röviden

A motiváció témája pár éve kezdett el foglalkoztatni, amikor egy nagyon mély időszakomban elhatároztam, hogy több időt fordítok magamra. Ha jól gondolom nektek sem idegen az érzés, amikor a mindennapi sietségben, a nulla-huszonnégyben zajló munkában, tanulásban miatt egyszerűen nem jut idő magatokra, elvesztek egy picit. Na, az ilyen helyzetekben kell félretenni a dolgokat, leülni és mérlegelni.

Hosszú hónapokig tudatosan figyeltem, mi előnyös és előnytelen számomra, mire van szükségem a kikapcsolódáshoz, a munkához vagy a tanuláshoz. Mit preferálok a kapcsolataimban és mit nem? Mik a jó és a rossz tulajdonságaim? Hol szoktam a leggyakrabban hibát elkövetni, és mikor érek el sikereket? Mit szeretek, akarok csinálni és mit mulasztok el mégis? Rengeteg kérdés ez, de azt hiszem ezek megválaszolásával tudatosítottam a prioritásaimat, az erőforrásaimat, amikkel aztán gazdálkodhattam a céljaim elérése érdekében.

Mert ekkor jöttem rá, hogy mennyi cél és vágy bújik meg a sok “szeretnék csinálni…” mögött. Ennek kulcsa pedig nem más, mint a motiváció. Homályos, megfoghatatlan, mégis hasznos fogalom ez, a blogon elindított ezzel kapcsolatos kis sorozat célja pedig a kifejezésnek a definiálása lesz.



Miért fontos a motiváció?

Rengeteg mindent megtanulunk a tanulmányaink során, buzdítanak minket egy cél elérése, a felsőoktatásba való bekerülésre vagy épp egy kitűnő bizonyítványra, de arról már nem kapunk információt, hogyan érjük el ezeket a célkitűzéseket.

Például tegyük fel, hogy Zsófi eldönti, hogy orvosi pályán szeretné tovább folytatni a tanulmányait, de elképesztően magas a pontszám. Nyomás nehezedik rá, hiszen egy sikeres felvételit vár el tőle anyu, apu, tesók, és persze a tanárok is, ő mégiscsak egy helyben toporog, és nem tudja, hogyan tudná magát rávenni a tanulásra, ami eddig elég nehézkesen ment. Vagy tegyük fel, hogy Misi kocsit akar venni, de hadilábon áll a pénz gyűjtögetésével. És Anna megint egy helyben toporog, nem tudja, miként tudna túllendülni gyengeségein, és milyen módszerrel lenne képes mégis havonta félrerakni egy kisebb összeget.

Ezek a helyzetek ugyan csak példák, mégis számotokra is ismerős helyzeteket szimbolizálnak.

A motiváció azért fontos, hogy megfelelő módszerekkel képesek legyünk túllendülni a gyengeségeinken, a nehézségeinken, és még az embert próbáló időkben is képesek legyünk küzdeni a céljainkért.

Hiszen nehéz időszakaink vannak, mindig is voltak és lesznek is, ez így van rendjén. Ez természetesen nem az érzelmeink elnyomását, hanem azok megfelelő feldolgozását jelentik, amiről szintén szó lesz majd a későbbiekben. Mert célok, álmok kellenek! Ezekért dolgozni, és aztán ezeket elérni egy elképesztően élvezetes, fejlesztő utazás, ami javítja az önbecsülésünket, rápakol egyet a boldogságszintünkre és a személyiségünk formálásához sem utolsó.



Kinek van szüksége a motivációra?

Célokra mindenkinek szüksége van, ez nem kor vagy nem függvénye. Nyilván, vannak eltérések a fiatalabbak és idősebbek, férfiak és nők között, ki mit gondol vagy állít magának elérendő mérföldkőnek, de a korbeli, nembeli különbségek nem jelentik azt, hogy a kamasz lányoknak extra céltudatosnak kell lennie, a papa meg csak üljön le egy picit pihenni.

A 15 éves Zsófinak a célja valószínűleg az lesz, hogy jó jegyeket szerezzen matekból és megpróbáljon rájönni, mi is érdekli igazán, mivel szeretne szívesen foglalkozni a jövőben. A 17 éves Marcinak talán egy tartós kapcsolat lesz a vágyálma, vagy az, hogy két hét alatt sikerüljön elérnie a tizennyolcadik szintet a League of Legends-ben. A 45 éves Enikő viszont már nem feltétlen a jövőjéről vagy a tanulmányairól álmodozik, hanem mondjuk egy új kocsiról vagy a cégének új telephelyre való költöztetéséről. Zsófi, Marci és Enikő is küzd valamiért, de elárulom a közel 70 éves Margit mamának is van egy álma: hogy végre ne mossa el az eső a termést, vagy hogy nemesítse, majd eladja az orchideáit.

Teljesen más kaliberű célok ezek, de célok, és ez a lényeg. Van miért dolgozni, küzdeni, van mit elérni, megszerezni, hogy aztán az boldogságérzettel töltsön el minket. Így telítjük a napjainkat progresszív tevékenységekkel, és majd ezekre a dolgokra – nyilván számtalan emlék és kaland mellett – fogunk visszaemlékezni, amikor már tényleg csak pihenni tudunk. Ahhoz, hogy tartalmasak legyenek a napjaink elengedhetetlenek a célok, és nem csak a fiatalok vagy a nők, de az idősebbek és férfiak számára is.


Mikor van szükség a motivációra?

Itt tisztáznám a legfontosabb dolgot a motiváció témájával kapcsolatban: nemcsak nagy célok vannak. Nem kell mindig kizárólag négy-öt évre előre tervezni, pénzben, kocsiban, munkahelyben gondolkodni. Szóval egy-egy ilyen nagyobb szabású elképzelés mellett sokkal fontosabb a kis, napi célokra fókuszálni.

Mert az a baj, hogy túl nagy dolgokban gondolkodunk, valamiért belénk ivódott, hogy a céljaink csak óriási volumenő dolgok lehetnek, holott ez butaság. Ezzel a hozzáállással soha nem fogjuk elérni a céljainkat, hogy ha nem gondolkodunk kis lépésekben.

Képzeljünk el egy fiatal kisfiút, aki már nyolc évesen elhatározta, hogy olyan menő, izmos úszó szeretne lenni, mint akiket a tévében is látott. Kitűzi magának ezt a célt, de soha nem fogja elérni, ha nem érti meg, hogy nem lesz valakiből rögtön kiváló sportember. Kis lépésekben kell haladni a cél felé, meg kell ismerkedni először a vízzel. Meg kell szokni, hogy az nagyon hideg, a medence elképesztően mély. Meg kell tanulni úszni, izmosodni, edzeni kell, ki kell dolgozni egy megfelelő légzési technikát és így tovább. Ezek igazából egészen apró, napi célok, amik valamiként mégis egy hosszútávú cél elérése érdekében történnek. És mégis fontosak hiszen, a több év alatt szerzett egy sikerélmény helyett, minden napra jut valami, amiért hálásak lehetünk, ami miatt büszkék lehetünk magunkra.

De nem is feltétlen kell, hogy egy nagyobb elképzelés miatt történjenek ezek. Van egy olyan kis napi célom, hogy mindig elöblítem az edényeket, mielőtt berakom őket a mosogatóba, mert a gép sokszor nem tisztítja meg azokat rendesen. A nagy sietségben az öblögetés fárasztó és bosszantó, mégis ennek kihagyása egy rossz szokás, amitől szeretnék elbúcsúzni. Nem egy nagy cél miatt, csak úgy, magam miatt.

A példákból látszik, hogy a célokra nemcsak évente, ötévente van szükség, hanem tulajdonképp minden egyes nap. Így érzünk rá, hogy ezek nem gondterhes dolgok, amikért vért kell izzadni, hanem apró tényezők, amik egyszerűen elvégezhetők, boldoggá, elégedetté tesznek minket, és a nagyobb célok is csak úgy érhetők el, ha végiggondoljuk, milyen kis, naponta megtehető, könnyen elérhető célok szükségesek hozzá.

Ha megfelelő célokat állítunk fel magunknak azok elképesztően motiválók lesznek, és nem hagynak minket lelankadni. Rosszul sikerült, kimerítő napjaink lesznek, és elképesztően fontos, hogy pihenjünk, relaxáljunk ilyenkor. Mert vannak olyan időszakaink, amikor tényleg lassítanunk kell, érdemes kicsit befelé fordulni és magunkkal foglalkozni. Ha jól csináljuk azonban a kis céljaink, a nagy elképzeléseink fognak minket motiválni arra, hogy kilábaljunk a nehéz időszakokból és folytassuk.

Az érettségi előtt pár héttel találtak a petefészkemben egy hat-hét centis cisztát, ami elképesztő fájdalmakat okozott. Nyilván elsőre nem tudták mi az, szóval ameddig más az érettségire vagy a ballagásra készült, addig én tumorvizsgálaton csücsültem, mert nem voltak benne biztosak az orvosok, hogy az ultrahangon látható hatalmas golyó nem az, aminek nem kéne lennie. Ez egy elmondhatatlanul megterhelő időszak volt, még most is furcsa róla írni. De azt gondolom érdemes elmondani, hogy ebben a pár hétben a családom és Misi támogatása mellett az segített, hogy tudtam mit akarok elérni. Tudtam, hogy nekem kell egy magas egyetemi pontszám, és ennek érdekében – fájdalom ide vagy oda –, de folytattam a dolgaimat. És végül sikerült 464 ponttal bekerülni arra a szakra, amiről évek óta álmodoztam.

Ez nem jöhetett volna létre a kis lépések és a motiváció nélkül. Ezért fontos tehát mindig a céltudatosság és a magunk mellé választott társak, akik tartják bennünk a lelket és szeretnek minket.



Miért beszélek a motivációról?

Rengeteg kérdést kaptam már azzal kapcsolatban, hogy “hogyan csinálod”, “hogy jut erre időd”, “hogy vagy ilyen lelkes és céltudatos” stb. Egyrészt ezeken mindig meglepődök, mert én sokszor nem érzem magam kiegyensúlyozottnak, elképesztően sok mindenen kell még dolgoznom és fejlődnöm, illetve azért egy produktív élet kialakítása nem könnyű, hosszú, mégis élvezetes folyamat. Másrészről soha nem szoktam ezekre válaszolni, mert nehéz kérdések, amikre csak komplex válasz adható, illetve egy ideig én sem tudatosítottam magamban, hogy minek köszönhető mindez.

Az évek alatt rengeteg mindent olvastam, láttam, kipróbáltam, amik a céltudatosság növelésére és fenntartásáa alkalmas “eszközök”. Van, ami bevált, van, ami nem, van, ami csak később nyerte el az értelmét vagy épp elvesztette a jelentőségét. Azokat a boldogságmorzsákat szeretném nektek továbbadni és ezekkel segíteni titeket, amik nekem is számtalan helyzetben támaszaim voltak.

Vigyázat! Én sem vagyok mindentudó, mint említettem, rengeteg mindenben nekem is fejlődnöm kell. Kizárólag olyan dolgokról fogok írni, amiket már megtapasztaltam, és amikről úgy érzem, tudok beszélni és érdemes is róluk szót ejteni. Ami nem az én témám, amiben nem vagyok jó, amiben nekem is fejlődnöm kell, arról nem lesz blogposzt. Illetve tanácsokat adok, próbálom azokat a legprecízebben árnyalni, hiszen egy rutin vagy szokás kialakításánál személytől, életviteltől is függ, hogy mi válik be és mi nem. Amit írok az nem Szentírás, hanem tanács, ötlet, élménybeszámoló. Ha pedig kérdésetek vagy meglátásaitok vannak, ne féljetek magatokban tartani, hiszen nagyon szívesen meghallgatom, nektek mi vált be, mi nem, melyik tanácsommal tudtam segíteni és melyikkel nem. :)

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem mindenkinek lesz érdekes ez a téma, van, aki értelmetlennek vagy haszontalannak tartja a céltudatosságról való diskurzust. Van ilyen is, nincs ezzel semmi gond. Ezeknek az olvasóimnak első sorban a blogon található más rovatba tartozó írásokat ajánlom.



Miről olvastál?

  1. A motiváció azért fontos, hogy megfelelő módszerekkel képesek legyünk túllendülni a gyengeségeinken, a nehézségeinken, és még az embert próbáló időkben is képesek legyünk küzdeni a céljainkért.

  2. Ahhoz, hogy tartalmasak legyenek a napjaink elengedhetetlenek a célok, és nem csak a fiatalok vagy a nők, de az idősebbek és férfiak számára is.

  3. Célokra nemcsak évente, ötévente van szükség, hanem tulajdonképp minden egyes nap. Így érzünk rá, hogy ezek nem gondterhes dolgok, amikért vért kell izzadni, hanem apró tényezők, amik egyszerűen elvégezhetők, boldoggá, elégedetté tesznek minket és a nagyobb célok is csak úgy érhetők el, ha végiggondoljuk, milyen kis, naponta megtehető, könnyen elérhető célok szükségesek hozzá.

  4. Ha megfelelő célokat állítunk fel magunknak azok elképesztően motiválók lesznek, és nem hagynak minket lelankadni.

  5. Azokat a boldogságmorzsákat szeretném nektek továbbadni és ezekkel segíteni titeket, amik nekem is számtalan helyzetben támaszaim voltak.


További szép napot nektek,

Panni

Marble
What's in your mind?

Thanks!

© 2021 by Civitas

bottom of page