Portói varázs

April 1, 2018

A Portóról szóló bejegyzésem szintén maradt az oldalon, hiszen sokan jeleztetétek, hogy az ilyen kaliberű utazási beszámolókat szeretitek. Egy teljesen más életvitelű és ritmusú városról van szó, ami a kulturális különbségek ellenére is képes egy kedves, szívmelengető utazást nyújtani.

Mintába burkolt csodák

Meglepő, de valamiért az első pillanatról kezdve otthon éreztem magam, és habár imádok utazni, ilyen nagyon kevés országban fordult még elő. A hét nagy részét Esmorizban, Portóban és Gaiaban töltöttük, mondanom sem kell, hogy minden gyönyörű.

A város elrendezése viszonylag rendezetlen, a szűk utcákon egymás hegyén-hátán szoroskodnak a színes házak, a teraszokon kisebb dzsungelek uralkodnak. Minden épület vidám mintába burkolt. Az óceán pedig elképesztő. Háborgó hullámok, melyek a kék ezer színében pompáznak, neki-neki csapódva a partot övező sziklarengetegnek, az égen pedig dús felhőpamacsok rejtik el a lemenő Napot, mely utolsó sugaraival próbálja rózsaszínesre festeni az óceán felszínét. Én pedig ott álltam a homokba mélyedő kis csizmámban és hirtelen olyan picinek és jelentéktelennek éreztem magam. Messze volt tőlem a víz, mégis örültem volna, ha elnyel, ha engem is magába rejt, mint ahogy a fél világot.

 

Látványosságok a javából

Portóban rengeteg érdekességet láttunk, hajóztunk a Doero folyón, jártunk Dom Luís I. hídon, mely ha mondhatom így: “kétszintes” és valami csodálatos látvány nyílik felsőbb emeletéről. Épp naplemente volt, mikor arra jártunk, nem lehetett betelni a kilátással, a kacér házak merész színeivel, a város összevisszaságával, a folyó és az ég egybeolvadásával. Ennél már csak az volt szebb, amikor felkapcsolódtak a fények is, mindent ellepett egy rózsaszínes, narancsos furcsa homály, miközben a házak ablakai csillagként ragyogtak ebben a sejtelmességben. Nem éreztem, hogy tél van vagy hideg, hogy fázok vagy éhes vagyok (akkor épp nagyon éhes voltam), csak élveztem a kilátást, boldogság és nyugalom lepett el. Egész végig az kattogott a fejemben, hogy bárcsak itt lenne velem mindenki, akit szeretek, mert ezt mindenkinek látnia kell, és mindenkinek meg akarom mutatni, mert annyira… Na, majd egyszer. :) 

Ezenkívül láttuk Sao Bento pályaudvart, gyönyörű kézzel festett, kék csempék díszítik, de belülről megtekinthettük a Városházát is. Meglestük a Palácio da Bolsat, ahol nem volt hiány a csillogásban és luxusban. Nekem személy szerint az arab terem tetszett a leginkább, mely rendezvény helyszínéül is igénybe vehető, de azt azért nem mondom meg, hogy milyen bérleti áron. 

A létező összes toronyba felmásztunk, nem bírtunk betelni a város madártávlati “alaprajzával”, de meglátogattunk egy fényképészeti kiállítást és egy szórakozóhelyet is.

Jártunk Fozban, illetve voltunk borkóstoláson is, mondanom sem kell a portói borok isteniek, rendkívül édesek, tökéletesen passzolnak az erős sajtjaikhoz. 

Ami viszont annyira nem nyerte el a tetszésem, hogy halat hallal esznek, vagy ha nem akkor valamilyen más állatot, de kizárólag nyersen, ahogy a legtöbb édességnél is csak félig sütik meg a tésztát. Ez utóbbinál elnézhető, de a nyers hústól kiráz a hideg.

 

A pillanatok művészei

Ahhoz képest, hogy milyen hihetetlenül segítőkészek, közvetlenek, barátságosak és vidámak a portugálok, elég nehezen tudtam hozzá szokni a furcsa szokásaikhoz. Nos, először is, soha nem sietnek. Nem is nézik az időt, mindenhonnan elkésnek, és ez valahogy nem zavar senkit. Kissé megijesztett, hogy tényleg mennyire pillanatról pillanatra élnek. Semmit nem szerveznek meg, ami okozott pár kellemetlenséget ottlétünk során. Na, ez náluk nincs, sokszor tehát úgy indultunk útnak, hogy nem tudtuk, hova megyünk vagy hol alszunk. 

Keveset kérdeznek, ám annál inkább többet beszélnek. Öröm volt őket hallgatni, rengeteg vidám és hihetetlen történetet osztottak meg velem, elmeséltek nekem szinte mindent és mivel egy igen művelt családhoz kerültem, így a portugál történelembe is bepillantást nyerhettem. Sokat meséltek az irodalomról és természetesen híres felfedezőikről is, mindezt olyan büszkén tették, hogy jó volt hallgatni. 

 

Egyszer mindenképp érdemes jegyet váltani Portugáliába, és ellátogatni pár városába. Az itt készült fényképek lesznek fotóalbumaitok legjobbjai, ebben biztosak lehettek. :)

 

Panni 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Love Languages II. – Physical Touch

A nagy célokról

Reggeli rutin

1/6
Please reload

© 2020 by Civitas