München Kánaánja

June 19, 2017

 

 

Rengeteg poszt törlésre került az oldal megújulásának köszönhetően, ezt az írást azonban nem volt szívem eltüntetni. Németország elképesztően közel áll hozzám, és habár az életemet hosszú távon nem tudnám itt elképzelni, az itt szerzett emlékeket sosem felejtem. A Neue Pinakothek pedig olyan kis ékszerdoboza a városnak, ami sok művészetkedvelőnek biztos befutója lesz!

Egy falat Németország

A hangulat semmivel össze nem téveszthető, bármerre lépek színes, rendezett kis házikók vesznek körül, takaros, mesebeli kertekkel, az emberek arcán mosoly ül, mindenki békés és nyugodt, nem félnek senkivel szóba elegyedni. Ezért a közvetlenségért pedig rajongok! 

Kész felüdülés végigsétálni München utcáin, belesni a sörkertekbe, ahol mindenki hangosan nevetgélve kortyol bele Az Arany Italba, amit úgy isznak itt, mint mi otthon a szódát. Szeretem hallgatni, ahogy magukból teljesen kikelve raccsolnak, és jól vállon is veregetem magam, ha végre megértek egy-egy szót. Természetesen kellmes újra látni a magyar arcokat is, akik valaha még a szomszédban laktak, de végül mégis úgy döntöttek, itt próbálnak szerencsét. 

Most is épp a szomszédokat hallgatom, akik este 10 fele se akarnak elcsendesülni, és lassan 30 perce folyamatosan szagolom a cigarettafüstöt. 

 

München Kánaánja

Nem meglepő, de az én kedvenc helyem ebben a nyüzsgő kavalkádban a Neue Pinakothek. Európában ez volt az első kortárs múzeum, melyet I. Lajos bajor király alapított. Főleg romantikus, neoklasszicista, impresszionista festmények kerültek kiállításra, illetve a modernizmus első hírnökeinek legfontosabb képei is itt tekinthetőek meg. Ha engem kérdeztek, ez maga a festészeti Kánaán. 

A kiállítás a neoklasszicistákkal kezdődik, majd jön a romantikus Goya és a foltfestés technikájáról ismert Turner is. Nagy meglepetésemre a falon megpillantottam Stieler egyik leghíresebb portréját is Goetheről, akinek ikonikus Faustjának történetét nem is olyan régen olvastam el. 

Mondanom se kell, hogy rengeteg Friedrich kép volt kiállítva, ő a németek nagy kedvence, a “helyi Munkácsy”. Apropó, két Munkácsy képet is felfedeztem egy eldugott teremben! 

Megismerkedtem azonban Honoré Daumier-vel is, akit azelőtt nem nagyon ismertem, de képei és szobrai annyira magukkal ragadtak, hogy gyorsan rá is kerestem, kivel van dolgom. Daumier híres francia karikaturista, akinek egyik legnevesebb képe, a Don Quijote is ki van állítva, illetve számos más művét La Fontaine meséi ihlették. Egyszerre mesés, de komoly, egyszerű és bonyolult, szórakoztató, de mégis mély mondanivalójú képek ezek. 

 

Német románc

A pointilisták  kiállítóterme után egyenesen belefutottam Van Gogh Napraforgók című festményébe. Van Gogh az egyik kedvenc festőm, de megmagyarázni is nehéz, hogy pontosan miért. Az ő festményei számomra nem csak képek, színek és festékpacák, hanem tényleg olyan hangulatot adnak számomra, mintha én is ott lennék Vincenttel, és látnám a virágokat az asztalon. Ha pedig elfordulok, keresem, hogy mi van a napraforgók mellett, de sajnos mindig realizálnom kell, hogy csak egy üres fal. Olyan festő ő, aki képes egy egészen élethű jelenetet a szemem elé tárni, a maga csöndes, nyugodt, kissé melankolikus hangulatában. A Napraforgók pedig egyszerűnek és unalmasnak tűnhetnek, de ha jobban elmélyedünk benne igazán izgalmas az egész. Meleg színek, kerekded formák, de a virágok mégis lekonyulnak, elhervadnak, mintha szomorkodnának. Ilyen lehetett Van Gogh legendás élete is, hiszen hiába volt ő zseniális festő, sosem kapta meg azt a szeretet, amire mindig is vágyott. Sem a családjától, sem azoktól a nőktől, akikkel afférja volt. Hiába próbált családot alapítani (igaz, egy prostituálttal), hiába próbálta rendbe hozni életét, sosem sikerült egyenesbe jönnie. Bár számára nem a siker, a dicsőség vagy a pénz volt a fontos, hanem az őszinte szeretet, mégsem lehetett soha igazán boldog. Végzett magával.

Van Goghot végül Klimt és Klinger követte, ők is nagy kedvenceim, de találkozhattam Manet-val, Pilotyval, és Egon Schielével is. 

 

Hát, valahogy így tudnám nektek bemutatni a Neue Pinakotheket, ami magyarul egyébként azt jelenti: Új Képgyűjtemény. 

Az egyik legjobb hely Münchenben, imádtam azt a két órát, ami alatt végigjártam az egészet, és bátran ajánlom mindenkinek. Tényleg elképesztő! 

 

Panni 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Love Languages II. – Physical Touch

A nagy célokról

Reggeli rutin

1/6
Please reload

© 2020 by Civitas